ÉLETKÉP  MÁSKÉPP

NAGY VENDEL.

ÉLETKÉP  MÁSKÉPP

szemedbe húzod a  kalapot,
hogy eltakarja a  Napot.
   gyere velem  most,
köszöntelek barátom..
neked van mire büszkének lenned
együtt örülök veled.
tudósaink azt vallják,
mamár tudjuk...
hamis az illúzió,
ma úgy tudjuk,
ez a  helyes konkrúzió.
s  kisgyerek  vallja ötévesen,
van egy hipotézisem.
rákérdezek hírtelen
mi van neked?
a  mesében mondják
vallja szertelen.
én meg melléteszem,
hogy nyelvében él a  nemzet,
de nyelvével még
senki nem nemzett.
hol az édes anyanyelved?
a  fene egye meg 
a  más macskáját,
csak a  miénk maradjon.
ha feldobod tarka,
ha leesik nyávog
mi lehet az?
mindegy, csak macskára essen.
állatkínzás mennyit ér?
ötév vagy kötél.
értem én az okos szót,
ismerem a   csíziót.
tiszt kérdi a  katonát,
milyen csapatnál szolgálsz?
harckocsizó?
nem...
lövész?
nem ...
utász?
tiszta szívemből.
s  ha a  mozi sötétjében
megfogod egy hölgy kezét,
csak úgy véletlenség,
kérdően rádnéz  reménylőn,
bocsánatot kérsz,
elnézést  kívánok,
hencc volt.
s  azért jobb lakni a  dombon,
mert lefelé gurul a  lócitrom,
megírta a  kalendárium.
nem úgy mint a  síkokon,
ott esetleg csak
a  szilikon dombokról
nézheted a  völgyet.
nem biztos hogy az a  barátod,
ki a  bajból kirántott.
 a  lakásba benézel,
látod  feltúrva a  szoba,
össze van köpködve az esküvői kép,
nem volt szép munka.
s  a  kép se szép.
jótett helyébe, jót ne várj,
dehát, minden jó elnyeri
méltó büntetését.
vagy jutalmát.
elvileg logikus,
a  jó mindig gyanús.
a  nyájasság sok mindent eltakar,
ha valaki valamit akar.
de ha egyszer asszonyeső esne,
rám is hullhatna egy cseppje.
Veréb ugrál
Az útszélen
Búsan néz
Szerte-széjjel
Terített asztal volt ez
Valamikor réges-régen.
Fagyos szél fúj
Hideg télben.
Szánkó nem járt
Erre régen.
Arra gondol sok veréb kobak
Vajon hol vannak
Mostanság a  lovak?
birkabőrös göndörkos,
mindjárt begorombulok,
juh héj...

2016    augusztus  22.