Furcsa. - Hallgasd !

            a hangokat elfeledtem

            és nem találok harmóniát

disszonáns rekedt hangok feszítik

hangszálaim rekedt húrját.

Fülem nem fogad be

    szárnyaló Verdit

     izomborzoló Paul Mc Cartney-t

      szobámban 100 decibel dönög

       Saint Saéns haláltáncát járja

            benne ezer csont csörög

s mind köszöntésem várja !

Kezemben a Dán királyfi gondja morog :

„ Mert mily álmok jőnek a halálba,

ha leráztuk mind e földi bajt ?”

És tényleg !?- álmodunk-e majd ?!-

és szobámon átrobog a vonat,

és förtelmes kattogás morzsolja szét,

               József Atilla szép fejét.

A fotelban Ady  csipkefínoman lebeg

            „ Őrizem a szemed „

            s kérdem Tőle : Én kinek ?

Hallgasd!

            A hangokat eltévesztem,

            csak verem a zongorát !

Tanultam énekelni ,

hosszú éveken át,

meleg fényű dalt dalolni,

és ADNI !-   

   HARMÓNIÁT !-

mindenkinek !- és kéretlenül is.

Most elhangolódott minden,

nem hallom a melódiát.

Kérlek ! taníts meg

újra énekelni, ha tudsz !

hiszen Te tudod engem mi hajt

mond meg hát,

Akkor, - álmodunk-e majd ?!

Vagy mutass új verseket

            és mutass új dallamot

mert az összes régi

      csúnyán megkopott!

A vidámból  -- kesergő lett,

A forte   -- pianóvá alkudott

és NÉZD! -- a szobám halott !

a hamutartóban – Tömegsír –

            halom csikk hever,

                  mind égett ! remegett !

Jut eszembe szegény Radnóti szava :

„ Félig szitt cigarettát érzek

   a számban a csókod íze helyett.”

De voltak-e csókok ?

            voltak-e ölelések ?

            vagy mind, az én ostoba

            hazudozásom lopott

            fényében égett ?!

és lesznek-e még

s ha lesznek elhihetem-e

            hogy őszinték.

Vagy azt mondd meg nekem :

vajon – akkor –

 álmodunk-e még kedvesem ?

vagy mondd el, ha tudod

Tőlem, - Így !- miért szökik a fény ?

az egyedüllét , miért enyém ?

mi hibám miatt ? -- van hogy

Szerettem,

és mindent meg is tettem

és most itt állok szárnyszegetten

                        és egyedül !

S ha most a lelkiismeret

            vagy az emberség

            vagy szánalom

tollat, papírt tesz eléd,

vagy megformálódik agyadban

valamilyen példabeszéd,

Hát.... meg-ne erőltesd magad.

Sokat ne írj, ne is mondj nekem.

Tanácsid mind-mind ismerem !

( elmondtam magamnak én is !)

és ismerem kifogásaidat is

mellyel megmagyarázod ,

            MIÉRT NEM !

Nos ezt ne tedd velem,

csak arra kérlek

ha számítok valamit még

csak azt tudasd velem,

            „ha majd befagy a jég,”

Utána. --- álmodunk-e még ??!

Ajánlás

Ó ne hidd! -- versem olvasva—

    hogy miattad,

      hogy sajnálatodért

        kivált azt ne hogy

           kegyelem szerelmedért !

                szólt e vers - ó nem !

Hiszen csak úgy elmélkedem,

s ha gondot okozna,

Hát ne törődj velem !