Útravaló

Honi táj batyuját
költöző fecskének,
sóhajtásnyi utat
szállingó levélnek

Erdőnek ösvényt,
ösvénynek erdőt -
kérges nagy fáknak
fésülő szellőt,

hosszú nagy hallgatást
ijesztő kuviknak -
hétmérföldes csizmát
iszkoló nyusziknak,

bútorok nyugalmát,
csöndet a szobának -
öregek békéjét
búcsúzó sugárnak,

gyöngéknek jóság
szelíd hatalmát -
felhőnek égbolt
fénylő nyugalmát,

hűvöst a nyárnak,
tüzet a télnek -
álmok libegését
levált levélnek,

békét az álomba
szendergő mezőnek -
kristályszép hangot az
iskolacsengőnek,

napsugár-küllőket
álom-szekereknek -
először induló,
táskás kicsinyeknek,

hűséges kezeket
percegő tollaknak -
pontot az első és
utolsó mondatnak!

Szép szót, ha oktatnak!
Lelket, ha mesélnek!
Igazmondó véget
mindegyik mesének!

Fehér Ferenc

Wegzehrung

Heimische Bündel
ziehenden Schwalben –
seufzender Wege
driftenden Blättern.

Für den Wald ein Weg
für den Weg ein Wald –
den  grossen Bäumen,
kleinen Briesen bald,

Sehr lange Stille
mulmigen Steinkauz –
Siebenmeilen Stiefel
flüchtiger Wühlmaus,

ruhe den Möbeln
Stille den Zimmern –
Abschiedenden Strahl
den Altern Frieden,

schwachen die Güte
fromme Gewalten –
Wolken himmlische
Ruhe soll walten,

schatten den Sommern
Feuer den Wintern –
wallender Träume
rostigen Blättern,

friede in den Träumen
schlummernder Ebene –
kristallklarer Klang für
die Schulglocken Stimme,

Speichen aus Sonnenstrahl
für Fuhrwerk den Träumen –
die erstmals unterwegs,
mit bunten Schulmappen,

die vertrauten Hände
Federn fleissig Kratzen –
Punkte für den Ersten
und den letzten Sätzchen!

Schönes Wort, beim Lehren!
Mit Seele erzählen!
Wahren Worten am Schluss
bei Ende im Märchen!

Fordította Mucsi Antal