Otthon

Csakhogy visszajöttem a szép, régi helyre,
Mintha minden léptem új gyökeret verne
A jó áldott földbe.

Mintha új erővel kezdődne az élet,
Mintha visszatérne mind, ami a múlté lett
Ezer új alakban.

A finom por-réteg csak úgy száll, mint régen,
A csillag mint hajdan, úgy jön fel az égen,
Minden csak a régi.

Úgy szántják a földet, a rozs úgy kél rajta,
A fiatal ákác is csak az a fajta
Mint a régi törzsek.

Már hogy ne szeretném ezt a kedves tájat!
Csak itt pihenhet meg lelkem ha kifáradt,
Széles e világban.

Hiszen itt nyílt minden szeretet virága,
Itt szövődött minden arany álom fátyla,
Bűbájos szálakból.

Lefoszlott a fátyol sok más szép vidékről,
De itt álmom mindig még az égbe kékül,
Úgy ma, csak mint régen.

Czóbel Minka

Daheim

Kaum bin ich wieder hier, an schönen alten Ort,
als würde mich jeden Schritt, verwurzeln sofort
in heiligen Boden.

Als ob mit neuen Kräften, fing das Leben an,
als wäre alles da, zurück von nebenan
in Tausend neuer Form.

Der feine dünne Staub, fliegt auch so wie damals,
der Stern funkelt am Himmel, so wie ehemals,
alles ist das Alte.

So pflügt man den Acker, dass Roggen wächst, haute noch,
und die junge Akazie, ist genauso hoch,
wie die alten Bäume.

Warum sollte ich nicht, dieser Gegend lieben!
Nur hier kann die Seele, Müdigkeit besiegen,
nur hier, auf dieser Welt.

Weil gerade hier, blühen die Blumen wie Feuer,
hier wurden gewebt, des Traums goldene Schleier,
aus wundervollem Garn.

Abgefräster Schleier, von vielen Gegenden,
aber mein Traum hier, kann Himmelblau werden,
heute auch, wie früher.

Fordította Mucsi Antal

Iskolatársam, Pénzes István festményével …