Búcsúzás egy lyánkától

Virágozzál, szép rózsaszál,
Jó szüléid kertébe!
S kikeletkor plántáltassál
Egy jó ifjú ölébe.

Teremj édes magzatokat,
Tőlts sok vídám tavaszokat,
Végre a mennyországba
Élj hervadatlanságba.

És ha majd e pacsirtának,
Ki most nálad énekel,
Tavasszal a kék Tiszának
Partjain túl menni kell:

Emlékezz rá jó szívedből,
Ejts egy sóhajtást mellyedből,
És az, mint rózsaillat,
A szellőn házamig hat.

Csokonai Vitéz Mihály 1802

Abschied von einem Mädchen

Blühe jetzt noch, schöne Rose,
im Garten deine Eltern!
Und im Frühling sei furchtlose
ins Junge Schoss zu setzen.

Erschaff süsse Leibesfrüchte,
der Lenz mit viel Freud erfülle,
dort oben im himmelsreich
`d du wirst nie verwelken sein.

Weil diese Lerche jetzt schon weiss,
der bei dir jetzt so schön singt,
in Frühling, über der blau Theis
an andere Ufer fliegt.

Gedenke von ganzem Herzen,
tief von innen, ohne Schmerzen,
wie den Duft von der Rose,
wirkt bis Heim, wie Hypnose.

Fordította Mucsi Antal