Sétálva

Nem én botlottam, a járda volt alattomos
mikor szétszakadt szandálomba kapaszkodott,
amott egy pad felvihogott, az esti légyott
nyomait őrzi, volt egy pár és pár drogos.

Emlékek

Barna, fekete, vörös? fene tudja, mindegy,
ma már mind ősz és ha jön az ősz elvackolnak
a nyári álmok, galamb felel csak bagolynak
túdom-túdom-túdom, ma már minden tökmindegy.

Halálos

Borzong az éjfél, a temetőt kikerüli,
itt úgyis áll az idő, fehér pizsamák közt
bokáig érő hálóing lebeg, hold füröszt
megaszalt testet mi az új férgeket szüli.

Áldozat

Megmart nyúlgerinc vonaglik, parázs szemekkel
canis lupus őrzi, kölykei vannak, anya,
s talán mert pozitív képet fest most magára
beleszűköl a világba éhes belekkel.

Epilógus

Égetett betűk, így olcsóbb, meg talán szebb is,
franc tudja már, hogy hívtak, leginkább gúnyoltak,
jobb itt, a lakott helyek élőkkel zsúfoltak,
lenn kinyújtózhatok, bár nedves, de jó mégis.