Szent Elm tüze

Tört hajó-bordák, foszlány-vitorlák,
Viharvert gályák sápadt réme,
Egy tört árboccsúcson kigyúl -
S a küzködő hajónak vége.

Reszketve táncol imbolygó lángja,
Lidérc-kék, halálhideg fénye.
A gálya megroppan, fölsír, üvölt.
- És elnyeli a tenger mélye.

Vagyunk néhányan, magányos gályák,
Gőgös, dicsvágyó, Colombus-hajók.
Keressük a földet. Az újat.
A nekünk valót.

Lobogó-díszünk - apostol-ruha.
Delejtűnk - Messiás forró szíve.
S árbocunkon ott ing, ott reszket, táncol
A szent Elm tüze.

Miklós Jutka

Sankt Elmsfeuer

Gebrochene Schiffe, Segelfetzen,
verwitterten Galeeren, der Schrecken,
die gebrochene Mastspitze brennt schon –
für den armen Schiff, ein Schreck ohne Enden.

Zitternd tanzen die wackelnden Flammen,
irrwischblaue, todeskalte Lichter,
die Galeere zittert, grölt und heult, und
dann versank, immer tiefer und tiefer.

Wir sind manche, einsame Galeeren,
hochmutig, lobgierig, Columbus Schiffe.
Suchen wir das Land. Immer was Neues,
nur mit Ja Stimme.

Unsere Zierde - Apostel – Gewand.
Unseren Liebreiz – Messias Herzleier.
Auf den Mast dort pendelt und zittert schon
das Sankt-Elms-Feuer.

Fordította Mucsi Antal