Tüzes kereszten

Rabok szeme is vörösbe lobban,
Koldusszegények, lázadnának.
Gőgös-keményen szembeállnak,
Ily düh dúl téli ordasokban.

Mintha torkon ragadná, nyomban
Zsarnokuk lendülő két kéz,
Hangjuk recsegő véres szélvész,
Ártatlan lázad így a pokolban.

Meglakolna a nyegle úr,
Öklük, a véres és kimarjult
Már-már fölpüffedt arcába sújt,
És azután mégis csak lehull.

Mögöttük ezer rongyos gyermek,
Szoptató asszony, beteg mátka,
Remegő öreg sírja: hátha,
Ő az erősebb. Jaj, ne verd meg.

Lázas ágyakban, véres ingbe,
Így is de drága még az élet.
Ember, neked még muszáj élned,
Tüzes kereszten, felfeszítve.

Timár Ferenc

An Feurigem Kreuz

Die Augen den Sträflingen rot entflammt,
bettelarm, bereit für Ausschreitungen.
Hochmütig, kampfstark entgegen trumpfen,
so Rage Wut tobt in dem winterlichen Land.

Als würde ihn sofort würgen und Köpfe‘,
mit, tyrannischem schwungvollem Ansturm,
ihre Stimme poltert wie blutiger Sturm,
der Arglose meutert so in der Hölle.

Abbüssen würde der arrogante Herr,
die Fäuste, die blutige und verätzt,
fast, in auf gedunstetem Gesicht schlägt,
und nachher trotzdem, herunter fällt.

Dahinter tausend zerlumpte Kinder,
stillende Frau, kranker Bräutigam,
Die zitternde Alte weint? Grausam,
der ist stärker. Schlag ihn nicht nieder.

Fiebrigen Betten, die alles ist blutig,
auch noch so ist, teuer das Leben.
Mensch, du muss noch weiter leben,
an dem feurigen Kreuz, gekreuzigt.

Fordította Mucsi Antal