Elindultam szép hazámból,
m'ért tettem, elmondom máskor
visszamennék, de már késő
nem talállak otthon, félő,

könnyel átitatott párnád,
tudom, Te még mindig várnád
átöleljelek csak hívjál,
hívjál már és ne csak sírjál!

Lelki szemeim előtt csak nézlek,
megfestek én rólad egy képet
tudod drága anyám mitől félek,
hogy idejében nem érkezek!

Nem jött levél soha tőled,
de Te halkan meséd szőtted,
hogyha egyszer otthon leszek,
elképzelted ezt a percet...

Én meg tovább vándoroltam,
hazamennék, nem ma, holnap
vársz-e engem boldogsággal,
öleléssel, forró vággyal?

Drága anyám mit tehetnék,
az életem nem is mesés,
nem hallgattam soha én rád,
de most űzne hozzád a vágy...

vágyom apró kezed, tudod,
egy emlék eszembe jutott,
kicsi voltam és Te óvtál,
ha rossz voltam, megdorgáltál...

Dorgálj újra megérdemlem,
nem tudom, hogy fényre leltem,
bolyongok az éjszakában
drága anyám hívjál bátran...

Itthon vagyok a sírodnál,
nem vártál meg, itt hagytál
bocsáss meg, én szerettelek,
sírban válok eggyé veled!