- Na és akkor azt mondd el két vodkapari -vladiméri között - , hogy mi a problémád velem?- mondom neki kissé szarkasztikusan várva a válaszra.
- Az, hogy nem haladsz a korral! Mindenki ünnepli a karácsonyt, várja a Biblia szerint esedékes történéseket - adventre gondolok - Te pedig teszel rá nagy ívben! Mert úgy gondolod a rengetegnek hitt eszeddel, hogy simán megteheted! Mert Te vagy Te! És ki vagy Te? Egy ünneprontó, hülye ateista! - és kissé flegmán elnyúlt a fotelomban. Konstatáltam, hogy hat a vladiméri, ezért nem szálltam vele vitába...
- Na jól van Tündi, vagy igyál még egyet, vagy még egy nélkül dőljél le és aludd ki magad! Reggel mindent megbeszélünk, rendben? - de mire végeztem ezzel a mondattal, már aludt is.

Gondolkodtam. Most mi van ezzel a csajszival. Eddig mindenben egyetértettünk, ki programozta át az agyát, mert valami ilyesmit sejtettem a dolgok mögött. Meg kell, hogy mondjam az utóbbi időben rengeteget csavarog, és nem hoz annyi "anyagot", amit meg lehetne írni. Mert nincs értelme, nincs mondanivaló. Na jó, majd reggel kikérdezem. Vagy talán öregszik, narkózik, iszik, vagy mi a bánat van vele?

Reggel kikószálódik a fürdőbe, rendbe teszi magát, és közelebb húzódik hozzám. Én tartom vele a három lépés távolságot, mert nagyon berágatott.

- Ne haragudj kérlek, nagyon rossz napom volt. Legalább öt hittérítővel találkoztam az utam során - akik meg akartak győzni, hogy ne maradjak ateista - majdnem sikerült...meg tudsz bocsájtani a minősíthetetlen viselkedésemért? - és könnybe lábadt a szeme...

- Persze, hogy meg, Te kis hülye, hiszen mi "egyek" vagyunk, Te vagy az ihletem, egymás nélkül nem létezünk, nem létezhetünk. Felejtsd el a rossz emlékeket, mi továbbra is hitetlenek maradunk.