Az én magányom

Itten töltöm vígan napjaimat
E szalmafödeles együgyű kis házban.
Itt öntözöm zsenge virágimat
E kis kertecskének híves homályában.

Dalra fakaszt madárkák zengése,
Elandalít a falevél újulása,
A tavaszi zefir sziszegése,
Égi reménnyel gyújt rózsák bimbózása.

Így, - így élek, távol frigyektől.
Kicsinyek gondjaim, de egyszersmind nagyok
S ha magányom a bölcsebb lelkektől
Látogattatik, - óh!- akkor boldog vagyok!

Dukai Takách Judit -

Meine Einsamkeit

Hier verbringe ich die fröhlichen Tage
in dieser Strohgedecktem einfältigem Häuschen.
Hier begiesse ich meine Blumen vage
in schattigem Zwielicht diesen kleinen Gärtchen.

Singen zwingt mich das Vogelgezwitscher,
lustwandeln mich die Öffnung die grünen Blätter,
die frühlingshafte Zephir Gezische
das Himmelreiche Blüten den Rosenknöspchen.

So, bin von der Heirat nicht umgeben.
Meine Sorgen sind klein, aber gleizeitig gross,
und wenn meine Einsamkeit von den Weisen Seelen
Besuch bekommt, ah! – dann bin ich auch sehr - sehr froh.

Fordította Mucsi Antal