- Tündi, nagyon haragszom Rád. Lerongyoltam a sarki közértbe és csak rosszat hallottam rólad. Égett a pofám, tudod, és nem tudtam kivédeni a panaszokat rád. Na halljam a Te verziódat is, mert korrekt véleményt csak úgy tudok alkotni, ha mindkét felet meghallgatom. De még akkor sem 100 %-os biztonsággal. - mondom Tündinek és majdhogynem beleröhög cinikusan a képembe. A fene egyen meg, mi ütött beléd? Na mindjárt kiütöm én belőled a szavaimmal akármi is legyen az.

- Kedvesem, mi bajod velem? Állandóan csak pörölsz, semmi nem tetszik ebben az évben amit csinálok, belém kötsz, Te sem vagy ám a topon nehogy azt hidd! - mondja Tündi fittyet hányva rám.

- Na, figyelj! Most nem rólam van szó, hanem rólad, halld, amit én hallottam.
"Olyan beképzelt lett ez az ihlet-lány, tudjátok a Tündi, ennek a fűzfapoétának az ihlete - nem tud ám írni nélküle, nehogy azt higgyétek, csak játssza az agyát az is (igy, hogy az is, nem, hogy Ő is? ). A múltkor dobtam neki egy témát - igaz, hogy csak pletyka-szint lett volna - de hányaveti módon elutasított, na nem durván, csak kegyetlenül"- mondja az egyik vásárló aki ismer bennünket.

"Hagyd el Rózsikám, nem tud írni egyik sem, csak azt hiszik magukról és már nem járnak a Földön, olyan sokat képzelnek magukról! Főleg a Tündi! Tavaly nem volt ilyen hülye, mindenről írt, amilyen témát feldobtunk neki itt a közértben." igy nyilatkozott a másik vásárló.

- Na és ehhez mit szólsz drága virágszálam tündérbogaram? Rólad - rólunk - beszéltek.
- Ja, Tőlük vagy úgy kiakadva? Nem akarom őket degradálni, de tavaj még volt témájuk, igényesebbek voltak, meg lehetett írni amit diktáltak nekem. De ma már nem! Nincs témájuk! Te ugatod nekem mindig, hogy olyan témáról írjunk, ami "megfogja" az embereket, érdekes, van mondanivaló, és van végkifejlet. Nem, nem ezt ugatod mindig? Nahát akkor! Én pedig berágtam rájuk! Tudd meg! Lerongyoltam a kefírünkért és megrohamoztak. Olyan baromságokat hoztak fel nekem témának, hogy mi újság a szomszéd Zsuzsikájával kapcsolatban, akinek nincs iskolai végzettsége, nem tanul, nagy ívben lesajnálja az iskolát. És nem is akar tanulni. Minek? A szülei tele vannak zsozsóval, harmadik autót veszik neki - persze azért, mert mindet összetörte már, mert vezetni nem tanult meg -, amit csak kiejt a száján, megveszik neki. Na ez lett volna a téma! Elvetettem, unalmas! Egyre több az ilyen fiatal, nem? Ki a fenét érdekel ez? Most mondd meg, nincs igazam?-néz rám könnyeivel küszködve, mert nem bírja elviselni, ha neheztelek rá.

- Jól van, ne haragudj, kissé kemény voltam veled, de gondolhatod, hogy én is berágtam! Ezt a témát én sem boncolgatnám tovább, nem ér annyit, hogy a gépet bekapcsoljuk.
Na de akkor mit gondolsz miről kellene írnunk, mi a menő manapság?- kérdezem Tünditől most már kedvesen a régi megszokott modoromban.
Felcsillan a szeme, letörli a könnyeket és így szól:

- Tudod miről? A művészvilágról, illetve nem is arról, hanem a celebekről. Úgy utálom ezt a szót, hogy ki lehetne kergetni vele a világból, de ha ez a menő, ez a kereslet, ezt kell tennünk, hogy a topon maradjunk, hálószobatitkok a villából, ki kivel hányszor, hogyan, milyen pózban...igénytelen téma? Persze, hogy az, de haladjunk a korral kedvesem! - mondja Tündi fellelkesedve, de aztán hirtelen le is enged, mint a lufi.

- Nem gondoltam komolyan tudod nagyon jól, én nem diktálok neked igénytelen szösszeneteket - legalábbis úgy gondolom -, úgysem írnád le.
- Igazad van Tündi, mi maradjunk a szürke hétköznapoknál, azok történéseinél, hagyjuk a gazdagok világát, az igénytelen celeb-világot - rosszul tudok lenni attól, hogy az is hír, hogy ki mikor mit villantott - nem megyünk abba közértbe többé! Rendben? De szedd össze magad és exkluzívabb helyekre told be a bringádat, vagy értelmesebb emberek közé...az a mi világunk! - mondom Tündinek

Tündi harcra készen, újult erővel felfedező útra indul.A következő témájánál jelentkezem, ha az igényes lesz.