Brief von einte betagte  an Susanne

„Ich liebe dich,
aber sag es niemandem,
weil ich Alt bin
und alle Menschen lachen.

Und grimmig bin.
Greise Fichte,
so ein gottlose und ein waghalsige
Sag, was du willst?
Knarrst, wenn der Gewitter kommt
und dann zerreisst.

Ach grimmig bin ich, ja.
Was denkt so eine?
Es kommen noch schönere Tage,
Vielleicht neuer Frühling?
Oh wie blöde Sache?
Oder weisst nicht, was  ist?
Das Leben ist so flappig
’d vergebens jeder Gesang,
hier gibt es keine Gnade den Alt‘.

So wie  die Gottheit,
bleib du auch so kühl …
‚d du hörst ein Lachen der Feigheit
‚d leichte Worte, ohne Gefühl
und der Hand hast auf das Herz gelegt,
weil dem heimlichen Lächeln hast du gemerkt,
bitte sag nichts unüberlegt.“

Übersetzung Mucsi Antal

Az egyik agg levele Zsuzsannához

„Szeretlek,
De ne mondd meg senkinek,
Mert vén vagyok
S az emberek nevetnek.

És mord vagyok.
Oh agg fenyő,
Míly istentelen vagy és vakmerő!
Mondd, mit akarsz?
Recsegsz, ha jő a zivatar
És elszakadsz.

Oh mord vagyok, igen.
Mit képzel az ilyen?
Hogy jönnek nyájasabb napok,
Talán egy új tavasz?
Oh míly bolond dolog!
Vagy nem tudod, mi az?
Az élet oly pimasz
S hiába minden ének,
Itt nincsen kegyelem a vénnek.

Akár az Istenség,
Maradj hát oly rideg…
S hogy hallottál búgó nevetést
És könnyű szót, amely libeg
S hogy kezed a szivedre tetted,
Mert titkos mosolyát is észrevetted,
Ne mondd meg senkinek.”

Füst Milán