A pacsirtához

Mit énekelsz te kis pacsirta?—
Tán hő szerelmet zeng dalod? .
Vagy ki e dalt szivedbe irta,
Teremtődet magasztalod?

Vagy fészkedhez a föld porában
Zenged most is hűségedet?
Ott fönn az ég fény-sátorában,
Ott is csak ez von tégedet?

Hiába tiszta fönn a kék ég
És könnyü híg a levegő:
Habár fölebb szárnyalva mindég,
Le vágyódik, boldog csevegő.

A kéklő magosság feletted,
Alant a zöldellő sudár:
Poros fészked a mi kecsegtet,
S fakó párod ki oda vár.

Daloltam én is, fönn lebegve,
S közelről néztem a napot,
De fáztam a magos hidegbe',
Mely nem hevit, csupán ragyog.

Mi szivem ott is lángra költé:
Édes tiized volt, szerelem,
Kis fészkemé s a haza-földé
Vágyaim, szerelmem — ide lenn!

Szász Károly  1867

Zu den Lerchen

Was singst du hier, du kleine Lerche? –
Von heisser Liebe singst du jetzt?
Oder singst du von weiter Ferne
von dem Schöpfer, zugute Letzt?

Oder zu deinem Nest im Erdenstaub,
hallt jetzt die treue Hingabe,
dort oben im Zelt von Wipfeln Laub
das zieht sich hin bis Zugabe.

Umsonst ist der blaue Himmel klar,
die Luft ist friss und belebend:
obwohl nach oben fliegt wie ein Star,
nach unten sehnt sich laut singend.

Die hellblaue Höhe über dich,
unten das Grünliche baumhoch:
dein staubiges Nest ist so niedlich,
deine Liebste, die wartet noch.

Dort oben hab‘ ich auch gesungen,
von nah die Sonne gesehen,
aber fror oben in den Himmel,
dort gibst keine Wärme, nur funkeln.

Was mein Herzen auch dort wärme gab:
Das war dein süsses Feuer, Liebste,
das kleine Nest und das Vaterland,
Sehnsucht, Liebe dir zuliebe!

Fordította Mucsi Antal