Este

Ne feledd el az estét, azt az estét,
A mikor ültünk lanyha lámpafényben,
Te fehéren, én feketében.

Ne feledd el az estét, azt az estét,
A mikor úgy volt: másnap utazom.
A téli szél sirt künn az utakon.

Ne feledd el az estét, azt az estét,
Mert az az est a legszebb este volt,
A szivünk kéjjel, kínnal tele volt.

Ne feledd az estét, azt az estét,
A mikor mindent sorra elbeszéltünk!
Hogy merre jártunk eddig, hogyan éltünk.

Ne feledd el az estét, azt az estét,
A mikor minden emléket kitártunk —
És eljött az a szó is, mire vártunk.

Ne feledd el a könnyet, azt a könnyet,
A mikor jött a búcsúpillanat.
Ne feledd el a csókot, azt a csókot,
Mit akkor adtál a kapu alatt

Lányi Viktor 1889 – 1962

Am Abend

Vergisst nicht der Abend, den jener Abend,
wenn wir dort sassen im flauen Lampenlicht,
du in Weissem und in Schwarzem ich.

Vergisst nicht der Abend, den jener Abend,
wenn es so war: Morgen fahre ich fort.
Der kühle Wind weinte an den Strassen dort.

Vergisst nicht der Abend, den jener Abend,
weil dieser Abend, der schönste Abend war,
das Herz war überfüllt mit Lust und Qual.

Vergisst nicht der Abend, den jener Abend,
wenn wir von alles gesprochen haben!
Wie gelebt, und wo wir überall waren.

Vergisst nicht der Abend, den jener Abend,
deren wir alle Erinnerungen freilegten --
endlich fiel das Wort, ‘d machte uns verlegen.

Vergisst nicht die Träne, diejenige Träne,
wenn die Abschied Moment gekommen hat.
Vergisst nicht der Kuss, diejenige Kuss,
welcher unter dem Tor, mir gegeben hast.

Fordította Mucsi Antal.