Komolyan mondom megáll az eszem. Tündin. Tudjátok Ő a megszemélyesített ihletem akit a Múzsám küldött, hogy ott egye meg a fene néha - mármint Tündit - ahol van. Meg is eszi, mert megint elétünik napokra és olyan idegesen, ziláltan érkezik haza, hogy azt kell, hogy gondoljam, hogy súlyos menthális zavarai vannak. Készenlétbe helyezem a pszichiáterünk telefon számát, hátha...Most hajnali fél egykor robog be az ajtón, körül néz jó helyen jár-e. Most megmerjem szólítani? Komolyan mondom nem tudom. Várok kicsit, hadd szokjon hozzá a szeme a környezethez hátha megismer végre, egyelőre nem úgy tűnik. Mit csináljak már? Mit csináljak, hogy észrevegyen, ne csak a falat bámulja mozdulatlanul. Várok, várnom kell, mert ha megszólalok talán belém vágja a...mit tudom én mit! Kezdek aggódni...

 

- Mi van kedvesem, halál sápadt vagy, rosszul vagy talán, megint a szíved indult földkörüli útra, vagy mi a pálya, hívjam a mentőt? - kérdezi átszellemült hangon, de most már legalább "itt van".

- Jajj, dehogy hívod Tündikém, nekem az égvilágon most semmi bajom nincs, de miattad viszont aggódom. Hol tekeregsz megint napokig? Egyre furcsább állapotban jössz haza. - mondom neki óvatosan.

- Furcsább? Te tiszta hülye vagy! Úgy látod? Menj el, menj el a psziché-dokihoz, mutasd meg magad, mert Te vagy most kissé labilis idegállapotban - mondja a szemembe, de nem érdekli a reakcióm.

- Na figyelj, ülj a gép elé, írd, elmondom, hogy hol jártam.Össze fogod sz...kaparni magad, mert tudom, hogy nem hiszel benne, én sem, de én mintha egy kicsit inognék. Na ezt kell majd belőlem kiverned, ezt az inogást. Három helyszínen voltam, ahol szellemek, holt lelkek barangolnak éjszakánként! Ne nézz rám ilyen hülyén!Majdnem láttam őket én is. Igen, most mit röhögsz? - fedd meg engem az ihletem.

 

- Na nyomasd a baromságodat, de csak addig a határig megyünk el, amit még el tudok képzelni, de egy percig se hidd, hogy el is hiszem. Nem érdekel az sem ha megsértődsz, de én baromságot nem írok le! - mondtam a képébe vágva meggyőződésemet.

 

- Na szóval! Szellemjárás.Ott ülünk a nappaliban hárman, én iszom a forró kapucsinót, a vendéglátóim keményebb piát fogyasztanak, egyikőjük HP - házi pálinka, ha nem tudnád -pálinkát, törköly ha jól érzem - büdös mint a dög, de szereti, a másik kisüsti vegyes. Honnan, honnan tudom, ne marhulj meg, előző életemben kocsmáros voltam. Honnan tudom, hát megmondták nekem, kicsoda? Hát a szellemek, a holt lelkek akik ott bolyongtak a szobában. Láttam-e? Látni nem láttam, mert mire odanéztem volna amerre a vendéglátóim mutattak, pont mindig kiment az ajtón a franc egye meg, de ők láétták! Egy idő után már kettőt láttam, sőt az egyik, nem nem az egyik a másik látott már hatot is! Igen a kisüstis. Úgyhogy olyan páleszt nem veszek neked, ha majd ihatsz - majd megmondja nekem a kardiológus doki, hogy ebben életedben ihatsz-e még - persze lehet, hogy csak a következő életedben kerül rá sor. Miért? Nem hiszel ebben? Én kezdek hinni. Én most ezt majdnem megtapasztaltam. Nem hiszed, látom a szemeden. Bizonyíték kellene a hülye pofádnak, látom én! De sajnos azzal nem szolgálhatok...hacsak nem ugrassz le - nem, ne ugorj, én fogok ide a sarkiba, tudod ahol kocsmáros voltam előző életemben egy kis HP-ért szilvából. Mert azt ihatsz, a szilva az jó, az gyümölcs és tiszta, én is szeretem, mennyit hozzak? Két liter elég kettőnknek? Három? Na ne marhulj meg, nem akarom ide csődíteni az egész szellemvilágot!