Kajuk Gyula trendo

A hét asszony

A Hétfő Asszonya pirosló újrakezdés;
lehetőség-érccel, hittel teli bánya,
lobog, tervez, ő az örök pezsgés,
hajfonata bomlik, de ő mit se bánja.

A Kedd Asszonya halvány rózsaszín,
mint a frissen kelő tavaszi hajnal;
virágok fölé hajlik csendesen,
reménykedik még, nem gondol a bajjal.

Titkokkal teli a kék Szerda Asszonya,
szemével múltba, jövőbe egyszerre néz,
ha kibontja kontyát és elibéd teríti,
sejted, hogy a csókja édes, mint a méz.

A Csütürtök Asszonya rezedazöld,
nem tart igényt az Égre, ám övé a Föld!
Munkáját, hitét egyként belé veti,
ám gyümölcsét magának szüreteli.

A Péntek fekete Asszonya a gyász,
elvesztegetett lehetőség és remény,
mardosó bűntudat és elmúló láz,
koporsójába tett párnája oly kemény...

Bezzeg a Szombat asszonya, a kis ledér!
Reggel üde fruska, ám este bajadér,
bíbor tunikája alatt átsejlik a teste,
amennyit fizetsz érte, annyit ér...

A Vasárnap Asszonya bölcselkedő;
könyve szivárvány lapjait pergeti,
belenyugodott már régesrégen abba,
hogy a költő mind a hét nőt szereti.