Ó, a fenébe, Tündi!

Hallgatózom a vendégszoba felől - ugyanis átköltözött Tündikém oda mióta a lelkiismeret-furdalás gyötri - "Pesszimista hangulatban" című írásunk után. Mintha nagyon halkan hallanám, hogy sír. Na ez hiányzott még nekem, most ápolhatom az Ő lelkét is! De mit tegyek vele? Őt, pont Őt nem hagyhatom magára ebben az állapotban. Beosonok hozzá, megpróbálom a lehetetlent!

- Szia tündérkirálynőm! A fenébe hogy nézel ki? Hótt vörösek a szemeid, arcodon a világ összes fájdalma, jajj, Tündi! - mondom neki, de az én könnyeim is elerednek annyira sajnálom és együttérzek vele. 
A vállalmra hajtja a fejét és zokog. Megállíthatatlanul. Tudom, hogy most a kínok kínját éli át, de nem szabad hagynom, hogy ez az érzés teljesen elhatalmasodjon rajta. Látom a tekintetén, hogy valami történt az éjjel. Várok, várok, hogy megnyíljon, nem erőltetek semmit. Aztán egyszer csak alább hagy a zokogás és belekezd:

- Képzeld el, az éjjel üzenetet küldött, mert ezt a lehetőséget meghagytam neki. Csak annyit írt, hogy "hiányzol", és majdnem válaszoltam, hogy nekem is. De csak sírni tudtam. És egyre rohadtabbul érzem magam! Mondd, mikor lesz ennek vége? Azt ígérted, hogy hamarosan, és, hogy hamarosan jobb kedvem lesz, becsaptál, hiszen ez egyre rosszabb. Már Neked sem hihetek?- és kicsi öklével püfölné a mellkasomat, ha hagynám!

- Na figyelj ide! Elmondom, hogy mit gondolok! Te belezúgtál ebbe a fickóba. Belezúgtál, igen ezt szerelemnek konstatálom.És akkora barom vagy, hogy nem is találok még az állatkertben sem ilyet!

- Jól van, rúgjál belém Te is, a francot érdekelsz! Ha nem tudsz nekem normális tanácsot adni, szedem a sátorfámat és itt hagylak! Úgysem tudsz írni nélkülem! - mondta kissé lenyugodva!

- Igazad van, beszéljük meg. Mit akarsz tenni? Hogyan döntesz a továbbiakban?

- Visszajelölöm ismerősnek és folyt. köv. - mondja Tündi mosolyra görbült ajakkal.
- Nem! Ezt viszont nem engedem! Akkor vesszen a mi barátságunk, és nem érdekel, ha nem írok többet. Ha egyszer kitörölted, eljutottál arra szintre, annak oka volt. Ne inogj meg! Ez nem a Te műfajod - dehogynem -, szedd össze magad! - mondom neki szigorúságot tettetve, de nem igazán hatja meg.

- Akkor mit csináljak, nagyokos? Látod ezt utálom benned, hogy másoknak olyan frankó tanácsokat tudsz adni, te lélekbúvár, nekem meg nyomatod a baromságaidat.- és megint ömlenek a könnyei. Nekem is. Na szépen vagyunk!

Csengetnek! Ki a fene lehet ilyen korán, vagy már nincs is korán, de hozzánk váratlanul nem szokott érkezni senki. Kíváncsivá tesz és ajtót nyitok. A zöldszemű fiúihlet, Tündinek a barátja. Ahogy így jobban megsasolom, nem is néz ki rosszul! Na állj le Évi! Bolond vagy?

- Mi járatban vagy zöldszemű ihlet-fiú - a fene tudja már, hogy hogy hívnak téged, talán Ádám? Igen, eltaláltam -sűrű bocsánatkérések közepette eldadogja:

- Mivel lelkünk egy, mi ihletek összeköttetésben vagyunk, hallottam, hogy Tündivel baj van. Segíthetek?- mondja óvatosan de le nem veszi rólam a szemét. A fenébe! Talán elpirultam? Vagy akkor mi a franctól ég a pofám? Még nem is ittam, mert attól szokott, a HP-tól.- és rápillant Tündire, akinek a tekintete csak mered a semmibe...az enyém is! A fenébe! Tündi! Rám ragasztottad a nyavalyádat, öltözz, leugrunk a búfelejtőbe, leisszuk magunkat a sárga földig, ne aggódj, Ádám haza kísér bennünket, ő még jól van, talán...

 

I can't live without you...
YOUTUBE.COM
 
 

További reakciók megjeleníté
Hozzászólások