Azzal fejeztem be tagnap novellaszerűségemet, hogy lerongyolunk a búfelejtőbe hárman - Tündi, én, Ádám -, hogy egy kis lelket öntsek az ihletembe Tündibe. Persze, HP-n keresztül, bevált gyógymód. Ajánlom mindenkinek.Két oldalról felnyaláboltuk Tündit Ádámmal és levonszoltuk a kocsmába. Nem kellett sokat menni, ott volt a házunk mellett a sarkon. Először Tündi nem akart, de ráparancsoltam, ettől kicsit megszeppent - pedig a szívem szakadt meg közben, de muszáj volt erélyesebbnek lenni -, és hagyta, hogy két oldalról belé karoljunk. Közben éreztem Ádám tekintetét az arcomon, ott felejtette. Már majdnem kínos volt a helyzet, de végre megérkeztünk a "tetthelyre" kedvenc asztalunkhoz. A cigány prímás nyomban ott termett, ahogy szokott és felhangzott a kedvenc nótánk! Na de most kicsit elodáztam, jelezve neki, hogy majd később, még nincs itt az idő!

 

Tudomásul vette és elballagott. A pincér fiú kedves ismerősünk, totálisan bele van zúgva Tündibe, hozta a kedvenc italunkat. Persze, hogy a HP-t szilvából, szatmáriból...Gyorsan ledöntöttük az első kört, nem hagyva időt Tündinek a kesergésre, mert a könnyei már patakzottak a lépcsőházban. Szerencsére az első kör megtette a hatását, már kicsit tudott mosolyogni.

 

- Na látod, Tündérkirálynőm, így szeretlek! Tüntesd el a bánat nyomait rögvest, azért vagyunk itt, hogy összeszedd magad. A HP. segít, higgyél nekem. Mindjárt másképp látod a világot!

- Persze, könnyű neked, Te nem töröltél ki egy két éve tartó virtuális kapcsolatot, ne dumálj nekem! - kezd egy kicsit agresszív lenni, intettem Gábornak, a pincérfiúnak, hogy jöhet a második kör.

- Igazad van, ilyen hirtelen, meggondolatlan lépést még nem tettem, de közel álltam hozzá, és ha megtettem volna, nem hisztiznék, mint Te. Ez a különbség kettőnk között. Nyilván rászolgált, hogy kitörölted, ezt vésd már a kis hülye kobakodba! Te mondtad, hogy már idegesített, nem volt miről beszélnetek. Hát akkor? Ez a megoldás! Egy kapcsolat - legyen az bármilyen, akár virtuális is - de már nem működik, abból ki kell lépni! - mondom Tündinek, közben magamon érzem Ádám zöld tekintetét.

Az anyja úristenét, úgy tud nézni azzal a zöld szemeivel - nem marhulj meg Éva, neked nem tetszik a zöld szem -, hogy rögtön elájulok.Na nem, nem vagy Te olyan ájuldozós tipus, kapd össze magad. De akkor is...Zavarban vagyok, én aki mindenkinek a tekintetét állom, ellentmondást nem tűrően. És most elgyengülök. Nem, nem tehetem, most nem ezért vagyunk itt. Tündit kell kirángatnom a depresszióból, nem pedig magamat belezúdítani a zöld tekintetbe!

 

Tündi észrevett valamit, mert mosolyogni kezd, sőt, a következő kör után hahotázik! Bár már alig tud beszélni, legalább is a magyar nyelvet, de megpróbálja a lehetetlent több kevesebb sikerrel, de én még értem.

 

- Az anyád úristenét kedvesem, látom, amit látnom kell! Mi történik körülöttetek? Te és a zöldszemű? Mióta ismered - bemutattam neked - ágálsz ellene, most meg? - mondja Tündi kissé szakaszosan nagyokat röhögve a képembe. Talán el is feledkezett arról, hogy mi az ő bánata. Ez nem baj egyébként, na de tényleg, mi van velem?

 

Ádám tért először magához, sejtelmesen mosolygott rám, nem tudtam, hogy hova nézzek. Na, jól nézek ki! Ebből aztán hogyan fogok kilábalni nem tudom. Oda minden erőm, tudományom ahhoz, hogy Tündit kirángassam. Megsemmisülten ülök, mit ülök, már majdnem fekszem a boxban a HP-któl, amikor segítségemre siet a prímás! Jajj, most meg tudnám csókolni ezért, de megálljt parancsolok magamnak, igen még tudok!

 

- Karcsikám, azt húzd, hogy "még nem ittunk semmit, nem mehet ez így tovább, inni kell, ha meghalunk is, igyunk hát az angyalát"...Én énekelek egyedül, de kezdem jól érezni magam. És Tündi is! Beszélgetnek, Ádámmal. A fiú le nem veszi rólam a szemét, úgy beszél, egy kis hangfoszlány a bal fülem közelébe kerül, hallom, hogy miről beszélnek:

 

"Tudod Tündi, szeretem Őt, az első pillanattól kezdve, amikor bemutattál neki, de ő elkergetett, nem tetszett neki a stílusom, meg a zöld szemem, tudom. Mit tegyek? Hordjak kontaktlencsét barnát, kéket?Ez még megoldható, de a stílusom az marad, azon nem tudok változtatni sajna..." mondja és le nem veszi rólam a szemét. Most már nem vagyok zavarba a tizenötödik kör után, már én is csak vigyorgok mint az előbb Tündi...Igen, Tündi, odasasolok, és látom, hogy egyre jobban kijózanodott, de eltűntek a fájdalmak a vonásaiból. Most már semmit nem értek!

 

- Kedvesem, eljutottam arra szintre! - mondja Tündi, én pedig nagyon bambán nézhettem rá nem tudván, hogy miről beszél, de vártam.

Ó, Te jó ég, hogy nézel ki?Na itt az idő, hogy haza vigyünk. Felnyalábolnak, nagy nehezen felérünk az emeletünkre, érzékeny búcsút veszünk Ádámtól, de nem akar távozni! Egy pillanat alatt kijózanodtam! Belenéztem a csábos zöld szemeibe, de nem gyengültem. Kérdőn nézett rám, tudtam, hogy mire kíváncsi.

- Nem, Ádám nem, szó se lehet róla, maradjon meg ez a szép baráti kapcsolat ezen a szinten, ne rontsuk el. - mondtam neki apró puszit lehelve orcájára, de éreztem a lehulló forró könnycseppet az arcán...Eltávozott.

 

- Na végre - mondja Tündi - azt hittem, hogy már teljesen megzavarodtál, tudod, hogy ez nem a mi világunk! És jól vagyok kedvesem! Rádöbbentem, megvilágosodtam, hogy jól cselekedtem! De viszont van egy dilemmám. Hogyan foglak én kirángatni, mert ki kell, azt ugye tudod? Egy folyamat elkezdődött és a női lélek ilyen sajnos, ilyen mint az április. Bolond, szeszélyes...de megoldjuk!