- Szia kedvesem, már itt is vagyok, hoztam Neked ajándékot, mert nemsokára itt a Valentin-nap, és megőrültek az emberek. Egy fiatal párt hallgattam ki, barátok lehettek, mert arról beszélgettek, hogy mit vegyenek a kedvesüknek a Valentin-nap alkalmából.
- Tündikém! Tudod, hogy mi a véleményem erről az ünnepről. Ez nem a mi ünnepünk. Nekünk ilyen nincs. Ez egy újabb szerzemény(ünk), Jó üzlet a virágosoknak, az ajándékboltoknak, semmi másról nem szól.- mondom Tündinek bunkó módon meg sem nézve az ajándékát. Pedig nem szoktam bunkó lenni, de ezzel a szóval, hogy Valentin-nap már kikészítenek! Hülye vagyok? Lehet.

- Hát jól van, tudom, ismerem az álláspontodat, véleményedet a témáról, de hidd el, olyan szívesen adom az ajándékot Neked és a virágot is. Legalább kukkancs már bele, hogy mit vettem Neked. - mondja sírásra görbülő szájjal.
Megsajnálom, igaza van. Bunkó voltam, bocsánatot kérek. Kicsi szíve egyből derűt sugároz én pedig elszégyellem magam.

Kibontom a két apró csomagot, az egyik a kedvenc parfümöm, a másik a kedvenc arckrémem. Tulajdonképpen meghatódom, de nagyon örülök neki és vázába teszem a rózsákat is.

Tündi elővesz egy üveg martinit, hozza az előre elkészített cukorban megforgatott talpas poharat a martininak... Ünnepelni is fogunk? Kérdőn nézek rá.

- Egészségedre kedvesem, minden Valentin-nap nélkül, ezennel elfelejtjük az apropót, rendben. Nem a Valentin-nap vezérel, hanem a szeretet, ugye tudod? A fenébe a Valentin-nappal! - mondja kedvesen és ezzel lezártuk a témát.