Emeljed fel ...

NAGY VENDEL

Március előtti gondolatok


Emeljed fel
magasra kezedet,
csapjad össze
most a  tenyered.
énekeljed
a  dalt énvelem.
messzire zengjen,
mindenki hallja,
s  velünk dalolja,
Alpok,és Kárpátok orma.
Nagyasszonyunknak felajánlott
ősi Szent Korona,
földünket óvva takarja.
nem veheti el senki soha.
Március,Június, Október hava.
nemlehet mihozzánk mostoha ...
SZABADKA, ZOMBOR, ÚJVIDÉK,
nekünk a  régi még.
KASSA, POZSONY, KOMÁROM, MEG EPERJES
elvesztek az álmaink,
de miénk lesz .
Ungvár,Várad,Gyulafehérvár,
Arad, Kolozsvár, Temesvár,
mind magyar szóra vár.

elmehetnék  hobónak,
öreg vagyok én már
cirkuszi bohócnak.
emeld fel kezedet, fejedet,
s  majdan szavadat,
indulj meg végre,
Kevermes és Dombiratos felé,
küzdjél meg érte.
s  hogy én is ott  legyek,
ha fúj,a esik,
megyek veletek.
beállok a  sorba,
hogy sorrakerüljek.
ha  sokat beszél hozzád egynő,
szimbolikusan értve,
biztosan szeret,féltve
ha nem szól egy szót se,
kezdhetsz aggódni érte.
megtaláltam a  vajat
mások füle mögött,
hol nagy az indulat.
nadrágomra keveri a  vizet
a  turbolencia.
pedig nem esik
csak fúj....a  bestia.
hallgasd mit  mond
a  harangszava,
mit is énekel?
azt csengi hogy
giling galang,
fehér galamb...
csőrében olajág,
nyakán szorul a
nemzeti színű szalag.
házát , földjét, szőlőjét,
házát, földjét, szőlőjét,
zúgja a   nagyharang,

ringye, rongya,
ringye , rongya,
csendíti a  lélekharang.
nincsen veszve semmi,
megtudsz nevettetni.
ki érti, elönti a  harag.
jöhet a  menet,
hangod messzeviszik a  vizek.
asztal szék  marad,
a  többi jön velem.
ki az úr a  házból.
nem nevet,
kulturáltan együttérez.
ha kapsz valami dijjat,
már nem írhatsz bármit,
ha elismernek,
gondolod  magadban,
írhatsz akármit.
kritikusoknak még nem
emeltek szobrot,
nem neveztek el teret,
s  főutcát sem
ezidáig  róluk.
olvasóim kérdik tőlem,
miért szapulom folyton őket,
mert ők sem kímélnek engemet,
a  beste lelkületűek.
írásaim hangulati elemek.
a  profik dolgoznak,
hajszolják a  hasznot,
küzdenek  az idővel,
az amatőrök alkotnak.
szépen, nyugodtan,
elmélázón, csendesen.
rend és fegyelemben,
mint ahogy az öreg Föld
száguld énvelem
a Tejút rendszerben
egy fekete lyuk felé ,
az örök végtelenségbe.


2017   február   11.