Az anya és gyermeke

Kis gyermek édes anya ölben.
Hogy' játsz', enyelg kis bohó!
Kedvének anyja is hogy' örvend,
És mindkettő oly boldog, oh !
Madár nem örvend úgy fiának,
Kis bimbójának rózsa nem ;
Nem fér közéjök gond, se bánat....
-- Oh, tartsd meg őket, istenem !

Rózsát ha csak szellők is rázzák:
Már széthull a virágszirom ;
Pajkos gyerek a fecske házát
Leszúrja — s palotája rom.
A boldogságnak oly kevés kell
Hogy menten semmivé legyen,
A legparányibb érintéssel ....
-- Oh tartsd meg őket, istenem !

Anya, csak örvendj gyermekednek !
Gyermek, anyádnak csak örülj!
Angyalok védnek titeket meg
Látatlanul lengvén körül.
Bár boldogságtok öntudatlan,
Van egy szem, ott az égbe' fenn,
Mely örömét találja abban . . .
-- Megtartod, úgy-e, istenem !

Szász Károly 1829 – 1905

Die Mutter und das Kind

Das Kindlein in der Mutter Schosse,
das kleine spielt so sorgenlos,
sie freut sie über die kleine Sprosse,
und beide sind so gottesfroh!
D‘ Vogel freut sich nicht mehr an Küken,
die Rose auch nicht an Knospen;
keine Sorgen und keine Rügen …
– Herr Gott, lass ihr das genossen!

Die Rose, wenn der Wind stark zusetzt,
verliert alle Blütenblätter;
wenn ein Kind zerstört das Vogelnest,
gibt es auch ein Donnerwetter.
Das Glück braucht so wenig im Leben,
aus alles wird sofort zu nichts,
mit dem kleinstem Bewegung eben …
– Herr Gott, lass es nicht vernichten!

Mutter, freu du dich an deinem Kind!
Kind, ‘d du freu dich an die Mutter!
Die Engel sind mit euch wohlgesinnt,
die fliegen rund um, hin und her.
Obwohl euer Glück ist unbewusst,
es gibt ein Aug‘ dort im Himmel,
welches freut sich dieser Lebenslust …
– Herr Gott, lass es auch so blieben!

Fordította Mucsi Antal - Tóni