Csak egy kis karó 40

Ma reggel egy  rossz érzéssel
mentem ki a természetbe,
nagy kalapáccsal vállamon
lépkedtem ki a tetthelyre.

Felállítottam a karót
és a lyukba beletettem,
megsimogattam a fejét
és a kis bögrét rá tettem.

Megismételtem ma ismét
amit tavaly is elmondtam,
és lassan a kalapácsot
a mindkét kezembe fogtam:

„Kis karó, egy pillanatra
most én politikus leszek,
és, hogy most rajtad segítsek
majd egy kicsit fejbe verlek.

Ezt neked meg kell értened
mert mi csak értetek tesszük,
de soknak csak akkor lesz jobb
ha egy kicsit fejbe verjük.”

„Na mi az Tóni mi lett veled
már te is lobbista lettél,
te is érdekből csinálod
amit eddig velem tettél?”

„Az vagyok, aki tavaly is
de ahogy látom te inogsz,
így hát most segítek neked
még akkor is, ha te vihogsz!”

„No, csak egy kicsit vicceltem
nem is kell komolyra venned,
így beszél ma már mindenki,
csak az hallgat, aki szenved.”

„Tudod, te kis karó, néha
okosabb bölcsen hallgatni,
minthogy, egy pár ilyen szóval,
minden kételyt eloszlatni!

Most itt is hagylak egyedül
de holnap ismét itt állok,
ha biztos állást akarsz, szólj
és akkor a fejedre vágok.”

Tóni  2017 Február 24