Mi a tekét kuglinak hívtuk

Ahol először kugliztam
becsei csirkegyárban volt,
deszka volt a kugli pálya
kugligolyó kemény fa volt.

Akkor még a kuglipályán
sok részeg ember lézengett,
mikor anyám azt megtudta
nagyon féltett ő engemet.

„Fiam, jól vigyázz magadra
nehogy majd részeges legyél,
kuglipályán sokat isznak
mindegy, nyertél, vagy vesztettél!”

„Mi tekézünk 's az nem kugli
és ott soha nem iszunk bort,
habár mindkettő ugyan az
de a tekézés, az már sport!”

Tíz évesen ott dolgoztam
első pénzt is ott kerestem,
az Óbecsei kuglipályán
bábú állogató lettem.

Automata, az még nem volt
ki szegény volt, állogatott,
még gyereknek is szabad volt
ránk a kutya se ugatott.

Ma is még sokat gurítok
nem szavakkal, csak golyóval,
de ma már nem kemény fából
hanem valódi golyókkal.

Kis koromtól ezt szerettem
sok svájci versenyt megnyertem,
több Kantonban bajnok lettem
de ma már mindig nehezebben.

Kétszáz dobás egyfolytában
mely egy óra húsz percig tart,
a kugli golyó majd tíz kiló
így hát egy meccs majd két tonna.

Két tonna egy kicsit nehéz
soknak már ebben a korban,
hála Istennek, én jól birom
bár ma már, nem olyan gyorsan.

Előfordul olyan nap is
mikor két meccset ledobom,
igaz, közben egy szünettel
utána egy nagyon jót alszom.

Sokan csodálkoznak rajtam,
hogy egyszer majd rá fizetek,
inkább a pályán essek össze
mint ágyban, sokat szenvedjek.

Tóni  2015 Augusztus 24