Az első fellépésem mint dobos

Ácsinas az nem lehettem
kertész az meg nem akartam,
két év volt a nyolcadikig
hát dolgoztam és tanultam.

A könyvtárban segítettem
dobolással jól haladtam,
minden táncot megismertem
mert zenész lenni akartam.

Lassan elég jól doboltam
készültünk az első bálra,
egy újévi fellépésre
ott az iparkamarába.

Nagy volt az izgalom nekem
színpadot csak lentről néztem,
mos először voltam ott fenn
reszkettem annyira féltem.

Kora délután ott voltunk
's ott a próbán észrevettem,
messze van a nagydob pedál
szék nagyon is magas nekem.

Valamit most tennem kellett
nem hoztuk el, a kis székem,
mert, hogy iparosoknál voltunk
széklábát elvágtuk fűrésszel.

Nagyon jó sikerült minden
csak nem éreztem a jobb lábam,
később elkezdtek mulatni
mert kifáradtak a táncban.

Ragyogtam a boldogságtól
mint az uraknál a kilincs,
pedig a cipőm szorított
úgy mint egy rozsdás vasbilincs.

Legrosszabb azonban az volt,
hogy nem mehettem aludni,
az ágyba, Laci bácsi ment,
én meg Imrével dolgozni.

Az egyedüli kedvezmény
amit akkor vasárnap kaptunk,
mikor kenyeret kiszedtük
mindketten haza ballaghattunk.

Hozott házi kalácsokat
azt mondta, majd ő kisüti,
a jutalmunk az búsás volt,
egy üveg eper „kisüsti”.

Ha valaki még nem tudná
a „kisüsti” az micsoda,
az valamikor nagyon is,
de ma is drága pálinka.

Tóni  2017 Március 26