Fordulópont az életembe

Ötvennégy Szeptemberében
nagy készülődés volt nálunk,
közeledett a lakodalom
és új lakót kap a házunk.

A lakodalmas kalácsot
a Lőrinc péknél rendeltük,
és, hogy egy kicsit spóroljunk
mindannyian segítettünk.

Mint tizenkét éves gyerek
persze mindenhol ott voltam,
a péknek annyira tetszett,
hogy állandóan kotyogtam.

„Egy ilyen inast szeretnék
én is ide a pékségbe,
senki sem akar dolgozni
éjjel, egész életébe!”

„Én eljönnék szívesen, de
sajnos, még fiatal vagyok,
de van egy jó barátom, kit
ide szívesen ajánlok.”

Így lett Imréből pékinas
's mert egymás nélkül mi ketten,
egy percig sem tudtunk lenni
vele pékségbe is elmentem.

Becsei iparosotthon
könyvtárosa is ő volt, 's mert
nagyon szerettem olvasni
többször oda is elhívott.

Majd segédkönyvtáros lettem,
hogy ingyen olvasni tudjak,
szabad időm a könyvtárban,
vagy ott, vagy a péknél voltam.

Újból hatodikba jártam
pótvizsgára el sem mentem
mert nem mehettem inasnak,
tanulni sem volt már kedvem.

De most már minden másképp lett
tanulni nekem nem kellett,
csak oda figyelni órán
's felelet mindig ötös lett.

Szombat éjjel többször én is
benn a pékségben dolgoztam,
vasárnap reggel haza, egy
friss cipóval bandukoltam.

Vasárnap reggel öt felé
mehettünk is mi már haza,
majd délutánig aludtunk
és mentünk a Tisza partra.

Tóni  2017 Március 22