Mi lesz belőlem

Nyolcadikat is elértem
sokszor azt magam sem hittem,
Istenem, mi lesz belőlem?
Mert azt tudtam: Mi nem leszek!

Tanárok segítségével
jó állapotba kerültem,
mivel éjszaka dolgoztam
kedvezménybe részesültem.

Ezentúl megszabadultam
minden házi feladattól,
kitűnő tanuló voltam
a számtanból és tornából.

Mert azt is tudta mindenki
én tanár akarok lenni,
sokan segítettek akkor
sikeresen tovább menni.

De mindennap kevesebb lett
ami reményt éltett bennem,
lemondás után lemondás
senki sem segített nekem.

Ki lett volna aki segít
egy tüdőbajos gyereknek,
ha nem is voltam soha az
mert engem annak neveztek.

Apám szédítő melegben
korsó jéghideg sört ivott,
anyám a tüdő kórházban
harcot életéért vívott.

Akkor, ötvenes években
tüdőbaj volt ott a lepra,
nyápic, csérga gyerek voltam
vékony-sovány, mint a cérna.

Nem volt semmi kapcsolatom
az akkori hatalomhoz,
de talán még oda sem, az
akkori társadalomhoz.

A nyolcadik osztály végén
nem volt semmi kilátásom,
semmi reményem tanulni
semmi, csak az inasságom.

Valahova el kell mennem
valamit ki kell tanulni,
eddig nem is gondolkodtam,
hova fogok kilyukadni.

Kereskedőt választottam
mert ezt találtam biztosnak,
de család mást határozott:
El kellett mennem piktornak!

Tóni  2017 Március 27