Hova megyünk ma táncolni

Hova megyünk ma táncolni
ötvenes években kérdeztük,
két helyre lehetett menni
hol magunkat, jól éreztük.

Fiúk könnyen határoztak
oda hol szép lányok voltak,
lányok sokszor oda mentek
hova az anyák akartak.

Az alsóvárosi körben
a mamák nagyon szerettek,
az ifjúsági otthonba
oda nem szívesen mentek.

Külvároson egy könyvtáros
vezette a tánczenekart,
itt benn egy könyvkereskedő
játszotta a szép dalokat.

Ott kinn Lőrinc Laci bácsi
vidáman harmonikázott,
benn Péró harmonikájára
járták fiatalok a táncot.

Mindig nagy volt a forgalom
mert az utcán sokan voltak,
tíz óra után a legények
ide-oda kóboroltak.

Ez akkor sok fiatalnak
egy nagy problémát okozott,
hisz mind a két helyen neki
jegyet vennie muszáj volt.

Nekem abban az időben
ott ment legjobban a sorsom,
akkor mindenhol ismertek
feledni soha sem fogom.

Az ifjúsági otthonba
sem kellett nekem fizetnem,
mert mint az elnök segédje
szabad volt ingyen bemennem.
Iván Misi volt akkor még
Becsén az ifjúsági elnök,
’s Braca az omladinskiba
pedig ő volt a nagy főnök.

Én mint „mindenlében kanál”
persze mindenhol ott voltam,
és ott mindenhol mindenbe
sűrűn bele is kotyogtam.

Akkor még szerepeltem is
a külvárosi otthonban,
kis Lacival egy darabban
egy háziasszonyt játszottam.

Tóni            2015 Szeptember 15