Egy versben írt próza

„Nagyon szép gondolatok fűzére,”
mondta ma este egyik olvasóm, –
„írjál novellát, vagy ha nem, prózát,
mert ez még nem vers!” –  írta biztatón.
Igen, az én verseimben a nap
este nem merül el a tengerbe,
hanem szimplán lemegy ott nyugaton
nem hoz semmi újat a naprendszerbe.

Egyszer Keszei Istvánt idéztem
Quo Vádis költészet, címmel:
"A költő célja nem az, hogy szép
szavakkal a naplementét lefesse,
hanem ezt a mindennap
szemünk előtt lejátszódó
jelenséget, az eredetiség
frissen szőtt ruhájába öltöztesse.“

Ezért próbálok a verseimre
egy frissen szőtt vászonruhát adni,
hogy a mindennapi munkás ember
gondolkodás nélkül is megértse,
oly sok vers, ma már egy keresztrejtvény
's megkérdezed, hol van itt a lényeg
habár a szavak nagyon is szépek
többször olvasod, de még sem érted.

Kiss Gábor is sokszor örül neki,
hogy a szavait hűen használják,
„Szókincstár” legszebb szavait sokan
csak sűrűn szorgalmasan átírják,
hogy mondanak e azok valamit
azon maga a „költő” is gyanakszik,
de ma már csak az a fontos.
hogy a vers, nagyon szépen hangzik.

Egyszerű családban születtem
egyszerű körülmények között,
egyszerű volt eddig az életem
mindig az utolsó sor mögött.
Nem tudtam soha prózát írni, de
az nem jelent azt, hogy verset tudok,
egy novellát írni is tudni kell,
és én annál is, mindig elbukok.

Verset egyszerűen azért írok
mert én csak két ujjal pötyögtetek,
prózát soha sem tudnék én írni, mert
a gondolataim megszöknének.
Nem voltam én soha, ’s nem is leszek
sem költő, de egy próza iró sem,
egyszerűen csak írok, mert szeretek,
nem lesz egy regény, sem verses könyvem.

Tóni   2015 Március 23