Óbecse, hol vannak az ismerőseim?

Ezerkilencszázhatvannyolcban
nem akartam hinni Istenbe,
mert ha engem szeretett volna
nem küldött volna idegenbe.

Ott kellett hagynom feleségem
és mindkét iskolás gyermekem,
anyámat és testvéreket, a
négyből, ma már csak egy él velem.

Évenként egyszer haza megyek
mindig kevesebb az ismerős,
ott állok a nagytemplom sarkán
mint Timbuktuban egy dinnyecsősz.

Ott is állhatnék én órákig,
lehet többen megismernének,
mint a piac bejáratnál, hol
mindenki tollvevőnek nézett.

Falusi Kispiacon legalább
egy ismerőssel találkoztam,
érdekes az volt az egészben
hogy őt, itt ismertem meg Svájcban.

A Tisza partra is kimentem
töltésen sem volt nagy szerencsém,
voltam lakodalmasokat nézni
's ott volt egy, akit ismertem én.

Szombaton, Szent István ünnepén
alsóvárosra is kimentünk,
de rokonokon kívül, ott sem
még egy ismerősre sem leltünk.

De az iskolatársaimmal
kinn a Béla gyümölcsösében,
viszontlátást megünnepeljük
sok gyümölcs-és jó halászlével.

Tóni  2014 December 12