Volt egyszer egy

Volt egy gazdag ipar város

ott lenn a szép Vajdaságban,

a kis és nagy Tisza mellett

Óbecse, ott dél Bácskában.

Ott szült engem édesanyám

oda, a holt Tisza partjára,

ott álmodoztam télen, egy

meleg kemence kuckójába.

Sohasem gondoltam volna,

hogy a sors engem ide vezet,

ide, hol mindenki siet

's senki sem nyújt feléd kezet.

Néha szeretném látni, azt

a két öreg, rozsdás zsilipet,

's még egyszer ott a kis Tiszán,

a zöld, békanyálas vizet.

És a békákat százával

ott a csekély vízben úszni,

álmomban még most is hallom

éjjelenként kuruttyolni.

Hiányzik itt a természet

otthoni csendes zenéje,

itt az autók lármáját

hallom éjszaka cserébe.

A múlt, az idővel szebb lesz,

az minálunk fordítva van,

's mi is, úgy mint a zsilipek,

idővel megrozsdásodtunk.

Tóni            2015 Október 5

Pista barátom festményével