A tányérrózsa 2

Amikor kivertük mindet
gangba kiterítve hagytuk,
reggeli nap szárította
mielőtt azt mi átadtuk.

A kivert, még zöld fejeket
a napra dobtuk száradni,
mert benn a konyhában télen
attól lesz meleg a plattni.

Nagy zsákokba betöltve
vittük a magot átadni,
ott a selyemgyár padlásán
ott tudott tovább száradni.

Pörkölt napraforgót tört ott
akkor mindenhol mindenki,
az akkor még normális volt
és nem is nézett le senki.

Másnap tököt szedni mentünk
a kukoricásba szedni,
kukoricát még kapáltuk
's a tök is ki tudott kelni.

Mi még akkor még ismertük
az elfeledt dinkai tököt,
amely nagyon is szeretett
ott, a kukorica között.

Úgy a tök is, mint a magja
sülve kitűnően ízlett,
a tök kinn a kemencében
magja megpörkölve benn lett.

„Betörölköztünk” mi tökből,
hogy „kétfelé állt a fülünk”!
Kemencében a tök mellett
mindig friss lepényt sütöttünk.

Mi szegényen de boldogan
éltük akkor az életünk,
sok mindenről nagyon is más
volt az akkori nézetünk.

Egy rossz bicikli abronccsal
órákig tudtunk szaladni,
melyet egy darab pálcával
magunk előtt szoktunk tolni.

Ritka volt egy kövér gyerek
ki is lett nagyon csúfolva,
mert nagyon is más volt mint mi
mindennel el volt zsúfolva.

Hogy egy orvos is létezik
csak az iskolából tudtuk,
mikor az egész osztállyal
vizsgára hozzá vonultunk.

Tóni  2017 Május 5

Pénzes István, volt iskolatársam festményével...