Bácskai szállásokon 2

Szombaton mi ebéd után
ki a szállásra indultunk,
a Szenttamási vonatra
alig vártuk, hogy felszálljunk.

Nagyon ránk parancsolt anyám
kisvasútnál szálljatok le,
hol cukorrépa rakással
van minden 's az út is tele.

Cukorrépát szedték akkor
mi is segíteni mentünk,
este a cukorrépából
magunkat betegre ettük.

Nehéz munka volt az akkor
a répát még kézzel szedték,
a répaszedők a villát
egymással többször cserélték.

Mi gyerekek a répáról
a földet gyorsan levertük,
majd leveleit leszedve
egy rakásra összeszedtük.

Majd a réparakásokat
villával kocsira rakták,
dűlő végén a kisvasút
kocsijai már ott várták.

A kocsiról ismét kézzel
a vagonokba dobáltuk,
először nekünk játék volt
estére mi is kifáradtunk.

Vasárnap is kora reggel
kimentünk a répát szedni,
de sietni kellett nagyon
az eső kezdett el esni.

Gyerekésszel mi örültünk
annak, hogy esik az eső,
munkát abba kellett hagyni
az út, egy pocsolyamező.

Mezítláb szaladgáltunk kinn
mindketten egy szál gatyában,
ez a későnyári eső
zuhogó, langyos záporában.

Örömnek gyorsan vége lett
mert egy rozsdás szögbe léptem,
's sehogy sem akart megállni
úgy folyt a sebből a vérem.

Beszaladtunk a szállásra
Julis néni kijött a neszre,
's mikor a lábam meglátta
rögtön vöröshagymát szelte.

Jól megmosta a lábamat
pohárba pálinkát öntött,
majd ráöntötte a sebre
's fél hagymát a sebre kötött.

Sziszegve, de mégsem sírva
viseltem el a kezelést,
másnap már észre sem vettem
a tegnapi répaszedést.

Tóni 2017 Május 14