Mért múlik el minden ami szép 1

Mért is mentem én itthonról el,
mért múlik el minden ami szép,
nyugalmat a szív sehol sem lel
mért oly ritkán csillagos az ég.

Egy évet akartam maradni
két évre feleségem kijött
évre a gyerekeket hoztuk
és a sors, rajtunk csak röhögött.

Ha felnőnek, majd haza megyünk
egyedül  megtudnak ők élni,
lehet meg is tudtak volna, de
mi, nem akartunk nélkülük élni.

Hazahív engem még a honvágy
bárányfelhő otthon sokkal szebb,
friss szalmával töltött szalmazsák
azon már régen nem fekhetek.

Ott kinn a szőkeTisza partján
élnek e még szomorú fűzfák,
vagy már nem is tudnám hol vagyok
ha én mégegyszer arra járnák.

Az utcán a lyukacsos járdák
egyik gödör a másikba ér,
régen erre mindig azt mondták:
Egy kutya kölykezni belefér.

Azokból is van otthon elég
kóbor kutya ennyi még nem volt,
mert az embernek nincs mit enni
és sok, csak az utcán csatangol.

Öregekkel van tele a város
fiatalt az utcán alig látsz,
's ahol az után pótlék elég
az még egyedül a szegényház.

A házak lassan tönkremennek
nincs aki javítáná őket,
néhol akad még a ház előtt
egy- két szerény kis virágos kert.

Oly kevés ember akad ma már
ki azt még érdemesnek látja,
mert ma már sok az olyan ember
aki truccból is de kicsupálja.

Mért múlik el minden ami szép
mért van az, hogy mindenki szegény,
szomorú az utcákon a kép
sehol sincs egy fiatal legény.

Mért megy ma mindenki külföldre
mért nincs már soknak itt munkahely,
nagy bácskai ipar városból
csak az öregek városa lett.

Tóni  2016 Május 2

Pénzes István, volt iskolatársam festményével...