Szeretettel ölel,- sok levél ezzel végződik
milyen lenne ez az ölelés, azt nem tudja senki,
minden ölelés egy belső érzéssel kezdődik
de nem egyformán érzi ma azt már mindenki.

Néha csak azért ölelünk mert ma ez a divat
szokásos semmitmondó, személytelen ölelés,
de ha a főnököt öleljük ha minket ő behívat
akkor az oka többször, csak a fizetés emelés.

Ha szomszéd asszonnyal sűrűn találkozunk
akkor az ölelés csak megszokott mozdulat,
de van amikor nála is egy kicsit túlozunk
ha elkezd romlani a szomszédi a kapcsolat.

Ölelkezünk ha a barátokkal találkozunk
vannak jó, és annak tűnő kedves barátok,
vigyázunk nehogy fájdalmat okozzunk
és öleljük azt is, ki egy megvalósult átok.

Vannak szeretett, igazi jó barátaink is
az érzést, az ölelés szorításával mutatjuk,
néha olyan zavaros ez a mi életünk is
hogy kit és miért, már nem is kutatjuk.

Mi ölelünk illemből, mi ölelünk udvariasságból
mi csókolunk, kétszer, háromszor, vagy négyszer,
attól függ ki honnan jött és melyik országból
és sokszor az ölelés egy ránk erőltetett kényszer.

A legszebb ölelés, mikor már a gondolattól is remegünk
szorosan ölelnénk de most alig merünk hozzá érni,
ilyenkor mindent csak dadogva összevissza beszélünk,
mint egy kis gyermek, bocsánatot sem tudunk kérni.

Egyes embereknek az első ölelés csak eszköz a kellékhez
a test megérintése sokszor a kőkemény akaratot is megtöri,
és ha a testünk mámorító illata is hozzásegít az eszménknek
akkor megértjük, a két szerető ember egymást miért is öleli.

Tóni      2009 Július 12