A küzdő (gyáva)  férfi

A küzdő férfi nem mindig azért küzd,
hogy ő legyen a győztes, ő küzd a küzdelemért,
a küzdő férfinak az a fontos,
hogy az emberek lássák, hogy ő küzd, ha veszít is.
A küzdő férfi nem a bírótól várja a jutalmát,
ő küzd a nézők kedvéért,
ő egy „hős” típus,
ő mindent megtenne egy tapsoló, rajongó közönségért.

A másik  ember, az mindig valahol hátul,
a háttérben keresi a helyét,
ő szorgalmas mind a hangya,
de mindent úgy csinál, azt ne vegye senki észre.
Mindig azon van,
hogy ha valakinek jót tett, akkor hogy titkolja el a nevét,
ő egy „gyáva” típus, neki nem kell a közönség,
az egyedüllét az ő életének része.

Az emberi társadalom, mennél többen vannak,
annál hálásabb a rajongó massza,
a jó szöveggel felkészült vezetők,
oda vezetik őket, ahova akarják.
Hogy mit csinálnak vele,
azt ő későn veszi  észre, de a bűn tudatát a másikra halasztja,
a „hős” típusú férfi, e közönség nélkül,
feladta volna már a rég elvesztett harcát.

Az életünk leforgó filmjében,
nem mindig mi vagyunk a parancsoló rendező,
a főszerep sem a miénk,
nem mi vagyunk a Herkules, a nagy, a magas és erős.
Néha csak mellékszerepet kapunk,
de ha az életünk színpada, egy vadvirágos mező,
akkor inkább leszek a filmben egy statiszta
mint az életben egy tragikus hős.

Tóni                      2008 November 30