Az én magyar napom II.
(avagy a második fityóka)

A múlt heti szombati magyar napomon
szerettem volna újra magyarosan enni,
de nem volt már semmi itthon az asztalon
elkellet hát mennem, valamit enni venni.

Egy csomag tojás, két szép szelet szalonna
este nekem, az lesz a mesebeli vacsora,
sült szalonnát, azt már régen ettem volna
két tükör tojás, és egy borral telt csutora.

Fizetni sietek, sorba állok némán
mennék, mert hív a tervezett szombati kaja,
de előttem egy anyóka, csak áll ott bénán
némán néz, talán pénzzel van valami baja.

Egy csomag tojást vett, két kicsi kolbásszal
kezében egy kopott Tíz frankosat tartott,
nem hitt a szemének, nem hitt a kasszának
mert a kassza: Tíz Frank és Husz Rappent mutatott.

Kasszás hölgynek a barátságos mosolya
anyóka ijedségére semmit sem hatott,
szemei rebegtek, a szíve az háborgott
míg kezével lázasan, zsebében kutatott.

„Több pénzem nincs nekem, „ – szemlesütve mondta,
„Akkor az egyik kolbászt, tessék vissza tenni!”
„Férjem éhes, egész nap a földet hordta,
ha kolbászt vissza teszem, mit adjak neki enni?”

„Nénikém, -- mondja, önnek mi kellene még?
Ez az Úriember itt, nem várhat holnapig!”
„De az várni fog,” – mondtam, „ ideje, van neki elég,
ha segíteni tud, vár ő az utolsó napig is!”

„Tojást, a kolbászt, és még egy jó üveg bort
vegye a szalonnával, mindet egy számlára,
fizetem azt is mit anyóka vásárolt,
a pénz anyó, tegye el, a holnapi kajára.

Fogyasszák egészséggel, fáradt párjával,
ha az ember nem éhes, boldogabban élhet,
ha a borból megisznak, egy-két  pohárral,
mindjárt édesebb lesz, ez a bolondos élet!”

Nem maradt több pénzem, hogy nekem is vegyek valamit enni
haza kellett mennem, mert nekem is kellet valamit enni venni,
mire vissza értem a bolt már becsukott, be sem tudtam menni:
Második fityóka pálinkát otthon, nekem éhesen kellet lenyelni.

Tóni      2009 Május 18