A büntetésre várva

Néha nagyon érdekes dolgok történnek egy ember életében,
amikor egyedül ül ott benn, egy finom vendéglő éttermében,
nézi az étlapot, és többször is sokáig elgondolkodik azon,
mily hangosan szürcsöli a levest, ott mellette egy barom.

Leteszi az étlapot, és bocsánatot kérve pincértől elköszön,
oly nagyon sietett kifelé, hogy majdnem elesett a küszöbön,
örült, hogy milyen szerencséje volt, hogy nem esett hasra,
de csak azért sietett, mert estére oda kell érnie Szarvasra.

Beült a kocsiba, és gyorsan az autópályára akart hajtani,
de vigyázott, mert az előírt sebességet be kellett tartani,
úgy látszik az úton valahol egy kis baleset történhetett,
mert ott elöl az út közepén, két rendőr egymással beszélgetett.

Teljes egy óra hosszat ott álltam az úton a kocsival a sorba,
még jobban mérges lettem, arra a vendéglői szomszédomra,
ha ő ott nem szürcsölte volna olyan hangosan a levest,
most nem szidnám ott a dugó előtt, azt a rendőr ezredest.

Végre megindult előttem ez az úton veszteglő autósor,
nem, ami később történt, azt nem fogja elhinni az utókor.
Száz méterrel arrébb kivett engem az út mellé állított:
„Bocsánat, radaroztunk Uram, és ön gyorsan hajtott!”

Az nem létezik ember, egy órája itt állok a sorban
„Ne tessék hazudni, Uram!”, mondta az egyik zordan,
hiába volt minden, nem hitt nekem ott egyik sem,
a hajtási jogosítványom vizsgálta, a másik szelíden.

A kocsisor megszűnt, már mindenki tovább hajtott,
engem mind a kettő, csökönyösen tovább faggatott,
átvizsgáltak mindent, és végül az lett nekem a tandíj,
megbüntettek azért, mert nem volt rajtam a szíj.

A keresésnél, mikor már kétszer is, mindent átvizsgáltak,
félrementek és ott egymással sokáig halkan tárgyaltak,
hosszan rám és az autóra a fejüket csóválva néztek,
majd lassan, szótlanul mind a ketten hozzám léptek.

Fizettem és a számat befogva, gyorsan elhajtottam,
míg Szarvasra értem, sok mindenen elgondolkodtam,
a kettő szabad idejében biztosan irodalmi kritikus,
mert mindkettő viselkedésében volt valami misztikus.

Ezek az emberek csak akkor örülnek ha hibát találtnak,
az életben mindent kétszer- háromszor is átvizsgálnak,
azt elviselni nem tudják, hogy nálam minden hibátlan,
akkor is nekik van igazuk, ha valami teljesen logikátlan.

Jó, hogy mégis megmaradt, továbbra is a józan eszem,
de ha megérkezek Szarvasra, ott magam betegre eszem,
és mielőtt magam ma este az ágyba, holnapra elteszem,
a délben elkövetett hibát többet ér, ha magamra veszem.

Mucsi Antal-Tóni   2016 Március12