Tavaszra várva...

E ködös reggelen ülök itt, egy kávéház teraszán,
s nézem, hogy füstöl a nem létező cigarettám.
Mert ilyen időben csak azok ülnek ki a teraszra,
akik rá akarnak gyújtani, cigarettára, vagy szivarra.

Én se nem cigarettázom, de nem is szivarozom,
hanem türelmetlenül itt kinn csak a tavaszt várom.
Kinn akarok lenni, amikor végre hozzánk megérkezik,
mert sok ember őrá, már régen nem is emlékezik.

A mellettem lévő asztalnál, gyermekével egy fiatal anya ül,
egyik cigarettát a másik után szívja el, türelmetlenül.
Néha szórakozásból a gyerekére is ráfújja a füstöt,
egy ideig valahogy csak nézed, de mérgedet leküzdöd.

Egyszerre azonban váratlanul elszakad a cérnád,
de gondolod, egy pár szép szó mégis jobban eléri a célját:
„Úgy látszik a kicsi, még nem nagyon élvezi a cigarettát,
vagy talán így, majd gyorsabban teletölti a pelenkát?”

„Fogd be a pofád, te beképzelt Neander-völgyi öreg,
inkább válassz ki magadnak gyorsan egy sírkövet,
ha sietsz akkor még talán fel is tudsz a székről kelni,
ha nem, akkor szét fogom azt a kopasz fejedet verni.”

Egy férfi jött most az utcáról lassan fel a teraszra
szétnézett és odament a nőhöz, leült mellé a padra.
Na mondom magamban, jobb lesz ha befogod a pofád,
még sohasem láttam ilyen teletetovált indián pofát.

Majd észrevétlenül felkeltem és elhúztam a csíkot,
mert a jó szándékodat tovább hiába is bizonyítod,
jobb ha még pár évet, élsz mint egy épkezű ember,
vagy mint egy összevert hős, ki a kórházban szenved.

Most már másodszor akartam humorral segíteni
de a mai ember ezt a humort már régen nem érti,
először a múlt évben, csak a szemüvegem törték össze
most nem vártam míg valaki megkérdi: Tóni, most jössz-e?

Be kell végre látnom, már nem vagyok az aki voltam
amikor az emberi igazságért mindenhol harcoltam,
ma már nem harcolok, csak csendesen figyelmeztetek
szavaim először meggondolom, és sohasem hencegek.

Mucsi Antal-Tóni    2016 Április 9