Ember, élvezd az életet, ébredj fel végre

E földi életünk az Isten  ajándéka
emberi kötelesség vigyázni rája,
néha nem sikerül az ember szándéka
és félre áll akkor az élet boglyája.

Lehetsz te első, a nagy ünnepelt hős
a pódiumon állva csak a földet nézed,
ha életben a homlokod többször is felhős
a mély fájdalmat mindig csak egyedül érzed.

Próbálsz mosolyogni, de sehogy sem sikerül
mosolyod az fájdalmas vigyorgássá válik,
lelked neked néha egy kicsit még felderül
de a kép aki voltál már lassan szétmállik.

Még esténként amikor a tükörbe nézel
megkérdezed ki az, ki veled szembe néz,
meddig nézed még el ölbe tett kézzel
hogy téged az élet simára gereblyéz.

Lázadj fel ember, ma élsz még, ne add fel magad!
Addig amíg lélegzel legyen még reményed,
mert ameddig a halál magával nem ragad
ne engedd, hogy magadért hulljon a könnyed.

Csak a gyáva ember siratja önmagát
azt aki még él, nem szokták siratni,
ha majd egyszer alulról szagolod az ibolyát
akkor lesz már okod a fejedet lógatni.

Élvezd az életet, mert másikat úgy sem kapsz
az élet olyan szép, így érdemes még élni,
gondolj mindig arra, míg a fűbe nem harapsz
nem kell egy embernek a haláltól félni.

Mindannyian egy  napon el fogunk patkolni
tudtuk már akkor mikor a világra jöttünk,
majd le fogják a rollot minálunk is húzni
de mi a halállal, már régen megegyeztünk.

Mucsi Antal-Tóni                               2010 Március 8