Visszavonulás

A hátrálót már megfúvattam,
Fuss! — elveszett a nagy csata;
Csak vissza összetört vitézek:
Remények, vágyak vert hada!

Fellengzőn, mámoros dalokkal
Indult meg fényes seregem:
Heroldként sóhajom kiküldeni:
„Szerelemért: üdv szerelem !”

Édes jelek biztatva szóltak:
Szivéhez nyitva áll az ut;
Hajh, visszaverve, tönkre sújtva!
Hazug volt minden jel, hazug.

Fuss!  — üldöz már a gúny kiáltás.
Futnék, csak volna még erőm;
Szivem halálos sebből vérzik,
S nincs ki segítne résztvevőn.

Szerelmem tépett lobogóját
Mégis magasra emelem;
Ha elbukom nehéz sebemben:
Hadd legyen az szemfödelem.

Körmendi Pál  1865 - 

Rückzug

Der Rückzug habe schon geblasen,
rennt! – das grosse Schlacht ist verloren;
zurück ihr zerschlagenen Helden:
Armee, der hoffnungslose begehren.

Fröhlich, mit berauschenden Liedern,
ging auf den Weg meine glänzende Schar,
heldenhaft schick ich meine Seufzer:
„Gruss an die Liebe!“ dort wo sie war.

Süsse Hinweise hoffnungsvoll sagten:
Zu ihrem Herz ist das weg offen;
Oh, abweisend, niedergeschlagen
Alles war Lüge, und falsches Hoffen.

Ren! Verfolgt schon von lautem Gespött.
Würde gern, aber habe keinen kraft;
mein Herz blutet aus tiefer Wunde,
es gibt keinen der mich aufgerafft.

Das Zerrissene Flagge meiner Liebe
trotzdem hochhebe mit guten Mienen;
wenn ich sterbe an meiner Wunde:
Soll es dann mir als Leichentuch dienen.

Fordította Mucsi Antal-Tóni