GONDOLATOK A  FŐVÁROSRÓL

NAGY VENDEL 

VIDÉKRŐL FELJŐVE....

IDEGENVEZETŐI  VISSZAEMLÉKEZÉSEIMBŐL...

   Eltellett némi idő, s  most újra itt állok  a  téren, amit Már nem Moszkva térnek hívnak, az idők szavára hallgatva megváltozott minden.   Eltűnődöm a  dolgokon, hány csoportot, és hány száz embert hoztam fel egy  vidéki kisvárosból kirándulni a  fővárosba, s  leszálltunk a   Déli Pályaudvaron a  vonatról, és átgyalogoltunk a  legkedvesebb úti célunkhoz a  budai várhoz.

  Szekszárdi emberként  elég ritkaság számba ment hogy feljutottunk Budapestre, de történelmet és irodalmat , művészeteket kedvelőként előre olvastunk, s  tudtuk hová megyünk és mit kell megnézni hogy ne válljunk szakbarbárrá. Tehát, készültünk az útra.
Elsőként, és legegyszerűbben az Ostrom utcán haladtunk felfelé, kellően meghatódva, hiszen ez az utca sokat látott meredélyén felhaladva, eltűnődhetünk, milyen sok történelmi eseményeket láthatott ez az útvonal és hány ezer ember halhatott meg mire felért a  bécsi kapuig, hiszen mindig a  legvéresebb helyszín volt a  várkapu ostromlása, és megvédése.
Na és a  kapu.... ki tudja megmondani, hány király, királyné járhatott a  kapuk alatt, királyok lába nyomán járunk, és milyen sok híres ember, tudósok, államférfiak, híres dámák, vitézlő katonák léphették át itt a  város és a  budai vár falait.
Nem is beszélve a  sok ismeretlenségbe homályosodott polgárról, iparosról, kereskedőről és e  falak közt menedéket kereső  egyéb lakosságról.

   Ha  tudni akarunk valamit a  megismerni kívánt városról, elsőképp a  múltját, történelmét kell felidéznünk.
Aki a  múltat nem ismeri, a  jelent nem érti.

Kik lakták régen, és milyen népek fordultak meg itt jó szándékkal és akár hódító szándékkal, valamilyen nyomot mindig hagytak maguk után.
Akár ismerhetjük leírásokból, vagy cselekedeteikből, de emléket állíthatnak a  fennmaradt házak és paloták, s  egyébhelyszínek is.
A  történelem lépten nyomon kapcsolódik ismereteinkhez, és felismerhetjük a  történeteket idéző helyszíneket,  mint a  Mátyás templomot, a   díszteret, Táncsics Mihály börtönének helyét, az utolsó budai pasa elestének  színhelyét. Minden felé csodákat láthat az ember, akár ha csak a  külső helyeket  szemléli.  A  Vár épületeinek belső tere is sok tárgyat őriz a  múltból

, festők képeit, könyvek ezreit és kiállításokat, melyek csak itt láthatóak.

  Lenézve a  Dunára, csodálatos panoráma tárul  elénk, dicsérve az akkori emberek tudását és szépérzékét, a  stratégiai és művészi egyveleg még most is lenyűgöző  egységét.  Nem csoda, hogy olyan sok nép elakarta foglalni ezt a  büszkeséget, Tatár, Török, Német, osztrák, Orosz,  s  büszkén mondhatjuk  ma is , áll még hős Buda vára.

Letekintve a  Halász  bástyáról, szinte láthatjuk magunk előtt az ostromló Törököket, a várat visszafoglaló magyar Vitézeket, a Honvédeket, Henczi  osztrákjait, a  csellel bevonuló Janicsárokat, a  Dunán felúsztatott zsákmányoló hajókat.

A  Halász bástyáról lenyűgöző látvány a  hidak sokaságának csodás  varázsa.
Történelmet, és emberi sorsokat idéz  a  szigetek emlékezete.
  Másik oldalon pedig a  Vérmező sokat látott síkja..
Mindezek a  történelmünket felidéző látványosságok, csak töredékei a  világváros által kínált látnivalóknak.
Meséltem még a vezetésem alatt állóknak, hogy mit hol lehetne még megtalálni akár a  Népligetben, vagy a  Város ligetben, vagy a  különféle sugárutakon is. Nem beszélve  a  sokféle színházakról, múzeumokról.

  Szinte lépten nyomon találhatunk irodalmi és történelmi házakat, emlékeket.  Érdekes dolog felkutatni a  történelmi személyek lakhelyeit , alkotásaik színhelyét, vagy akár végzetük helyeit.

Budapestet megismerni sok idő kell, céltudatosan lehet  birtokba venni.  Világ város.  Szépségével, múltjával és jelenével vár mindannyiunkat, bárhol is élünk a  világban. 

2017. OKTÓBER 10.