Az alma és a körte nagyon jó barátok voltak. Egy nap azonban örök haragot hirdetve, összevesztek. Az ok, pedig az volt, hogy nem tudták eldönteni, melyikük a szebb. Az alma a gyönyörű pirospozsgásságát, a körte csodálatos alakját emelte ki.

Egy jó ideig nem szóltak egymáshoz, kerülték egymás társaságát. Végül a naspolya kitalálta, hogy állítsanak fel egy független bizottságot, ennek a kardinális kérdésnek az eldöntésére. A felek beleegyeztek, így hát összeült a bölcsek tanácsa. Az őszibarack és a görögdinnye, az alma mellett tett le a voksát. A földieper és a szőlő a körtére szavazott. Az egész társaság a banán felé fordult, hogy ő is nyilatkozzon. A banán ehelyett a saját előnyeit és szépségét kezdte ecsetelni. Ebből hatalmas kiabálás és káosz lett. Amikor a dolog, tettlegességig fajult a két érdekelt fél összenézett, megfogták egymás kezét és távoztak.

Az öreg hinta, már megette a kenyere javát. Csikorgott a lánca, repedezett az ülőkéje, ezért nem szívesen ült már fel rá senki. Egy nap, csendben elmélázott azon, hogy ki mindenkit örvendeztetett már meg: az önfeledt kislányt, a szerelmi csalódott ifjoncot, és a nosztalgiázó nagyit.

Ekkor izgatott sugdolózásra lett figyelmes. A mérleghinta hallotta valahol a hírt, ami futótűzként terjedt a játszótér játékai között. Neki a homokozó mondta el:

- Eurokonform játszótér készül a helyünkre..!

Szegény öreg, azt sem tudta mi az, de rossz előérzete támadt tőle.

Másnap, munkagépek jelentek meg és mindent szétbombáztak, még a mókuskereket is, pedig az nemrég került ide vadonatújan. A gyökereiktől megfosztott játékokat, kérges kezek, teherautó platójára zsúfolták. A jármű elindult. Ahogy zötykölődtek a végzetük felé, az öreg utolsó pillantást vetett otthona romjaira, meglátta Ödönkét, a játszótér mindennapos vendégét, amint tétován ácsorog az elmaradhatatlan homokozó készletével, a feltúrt játszótér sarkában.

Nagy volt a sürgés-forgás az egércsaládnál. Háromszáztizenketteske esküvőjére készültek. Egér papa nehezen adta beleegyezését a frigyre, ugyanis a boldog vőlegény, pórszívókkal házaló mezei pocok volt. Komolyabb vőlegényt szánt a lányának, de látva a tomboló szerelmet, végül beadta a derekát. Az esküvő jól sikerült, bár a vőlegény pákosztos rokonsága, felfalta az összes tartalékukat.

Másnap egérpapa házasodási embargót vezetett be a családban, egészen addig, amíg a készletek újra fel nem töltődnek…

A mérges gomba olyan pipa volt, hogy a kalapját kétszer is a földhöz vágta. Azért lett ideges, mert megtudta, hogy a lánya a rókagombával randevúzgat. Ó pedig azt szerette volna, ha a szarvasgomba daliás fia lenne a kiválasztott. Titkon ugyanis abban reménykedett, hogy ezáltal befolyásos rokonságra tesz szert, és bekerülhet a gombaszakértők szűk elitjébe…

Az állatok tompor szépségversenyt rendeztek. Sokáig a zebra és gazella fej-fej mellett haladva esélyesnek számítottak, de a selejtezőben mindketten kiestek.

A döntőbe kerültek közül a vízilovat kizárták, mert szándékosan ráült versenyzőtársára az esélyes, levelibékára, akit emiatt elszállította a mentő. Szintén diszkvalifikálták a tigrist, mivel implantátumot használt, ami a lefektetett szabályzat szerint tilos volt.

A versenyt végül a botsáska nyerte.

Hogy neki nincs is gömbölyded hátsója?

De voltak befolyásos ismerősei a zsűriben…

Bolha Benedek, nagydologra szánta el magát: bemegy a városba feleséget keríteni, mert ebben a vidéki pórfészekben nincs erre alkalmas nőszemély. Kiment a buszmegállóba, ahol már több százan tülekedtek. Szerencsére double dogger érkezett, így senki nem maradt az árokparton. A kutyabusz nagyot fékezett, amikor a városközpontba ért. Benedek, amikor leszállt, tátott szájjal bámulta a nyüzsgő forgatagot és a villódzó fényeket. Bálint barátjától, jó előre kitanult mindent, azt, hogy hova érdemes menni. Elsőként egy ballábas zoknival a moziba vitette magát. Egy romantikus filmet választott, mert itt remélt nagy bolhalány felhozatalt. Nem is csalatkozott, de minden alkalmasnak látszó leányzó, csak a filmen bömbizett, figyelembe sem vették a jelenlétét.

Ezután a vidámparkba ment, egy gatyakorc fuvarral. Itt sem járt szerencsével: tömegnyomor, részeg csajok, verekedős bolhafiak jellemezték a helyet.

Női harisnyán kapaszkodva jutott el a következő helyre, egy félhomályos bárba.

Itt kicicomázott, alig valamibe öltözött hölgyemények ücsörögtek a bolhapultnál, unalmas képpel koktélt szürcsöltek. Némelyikük ránézett, majd méla undorral visszatértek az italukhoz. Kényelmetlenül érezte magát, nem sokat időzött itt. Felkapaszkodott egy cipőfűzőre és már kinn is volt.

Éppen elcsípte az utolsó hazafelé induló buszt. Ahogy zötykölődött, a feltehetően öreg buszon, azon törte a fejét, hogyan tovább?

Amikor leszállt Csipiszkébe ütközött, aki a szokásos hétvégi bolhadiszkóba igyekezett. Benedek utána fordult.

–Nem is olyan rossz nő ez a Csipiszke- gondolta magában és elindult a lány után…