Barátaim és egyéb emberfajták

NAGY VENDEL

Szatirikus, önironikus, somolygó

Biztosan ismeritek a  mondást,
nincs szüksége ellenségre annak,
kit körbe vesz a  tág rokonság,
és néhány jóbarát,
kik mindenáron  segíteni akarnák.
kritikusaimról  nem is beszélve,
kik asztal körül kergetnének..
a  pokolba vezető út is
gyémánttal van kikövezve,
legyél karddal felövezve.
némelyek jóindulatilag mondják a  nevemet,
II. Oroszlánszagú Vendel
no,affene egye.
Vak Bottyán után szabadon,
Vak  Vendi.
Vendi magyarul férfi  név,
Wendy angolul női  név lehet..
van ki képet festett rólam,
olajjal vászonra kenve,
az Isten  áldja meg  érte,
könyvemnek lettem borítója.
azóta rézdróton
lógok a  falon felakasztva,
egy kékfejű szegen,
bekeretezve,
ettől talán többet érdemelne.
felakasztásomnak  még
 nincs itt az ideje.
volna ki rólam szobrot faragna,
feltuszakolna egy talapzatra,
nehezéknek az alapzatra.
fa alatt pózolnék,
lomboktól óvottan,
beleolvadva  a  bronzba,
neki legyen mondva...
mint egy ismeretlen mellszobra.
bronz fénye csillan
 a  nyugalmas térbe,
megadóznék érte.
Isten adjon nektek ezerszer annyit,
nekem meg kétezerszer.
irígységre önzéssel vetekszem.
hében, és hóban
vállamra madarak szállnának,
enyhelyt keresve,
végre megnyugodnának,
nem vállaltam be,
galamb  tojna a  fejemre.
azt mondaná búgva,
megölték szegénykét,
megölték szegénykét.
magamféle kapkodhatná a  fejét.
sok van mit elértem,
könyveim állnak sorba,
felrakva valós,
és elképzelt polcra.
nincs szükségem idegen tollakra..
lemezem harsog a  gépen,
verseim sok jóbarát mondja,
vagy csupán olvassa,
köszönet érte,
lelkük rajta.
fotóim, videóim
láthatóak ha hagyom,
riportjaim hangoznak el,
sugározzák a  rádiók,
földrészeken át hallik a hangom,
fennhangon  mondva,
ne legyen igaza a  kritikusoknak,
egy szoborért nem kockáztatok.

2018.  01  10.