Folyondár

Markovics Anita képe

  Az a bús előérzet a nő csontjai és az izmai között, már az mutatja, jóval a szavak fülbe érkezése előtt, jóval a kéz megindulása előtt, talán még a szemek sugarát is megelőzi sajogva, s úgy súgja szívedbe, míg az szerte dobolja minden apró sejtbe: nem éri meg.
Amikor az ellenkezőjét ígéri, már rég tudni: hazudik. Hiába formálja ajkával ugyanazokat a szavakat, hiába ugyanaz a hanglejtés, egyenesen a lány szemébe néz, őszintének tűnik bár, talán úgy is gondolja az adott pillanatban, de már rég tudni a zsigerekben: amit a férfi kiejt a száján, az soha nem fog bekövetkezni.

Nem, nem akkor, amikor utoljára látja a lány. Nem is, amikor először. A kettő szövétneke között támad fel valamikor, a kettejük bizalma határán. A férfi igazából fél. Nem is fél, retteg. Nem tudná megmondani, mitől, sőt magának is fél bevallani önnön félelmét. Ösztönei fűbe lapulnak, összehúzza magát, úgy hallgat a mélyében lapuló kisgyerek, aki már tudja, hogy rossz dolgot fog elkövetni valamikor, s már előre bánja.

Persze kedves nővel, általában meglepően nyitott is, hiszen jól érzi magát vele, azonban ezt soha nem vallaná be magának. Egy pingpong labda pattog folyamatosan az agyában, megtiltja önmagának, hogy vele, pont azzal a lánnyal véletlenül se engedje el magát soha. Aztán a pingpong-labda pattogásától egy idő után elszédül: sok neki, gondolatai, belső zaja, saját tiltásai, saját részleges megengedései. Ösztönei ellentmondanak annak, ami a fejében zajlik. Hiszen hányszor hajolt kedvesen a nő fölé, közelebb is, mint illene, hajához érve, lopva beleszagolva nyakába. Szinte hallották egymás ereinek dübörgését a mély csendben! Hányszor ért hozzá, amikor csak hozzá lehetett érni ilyen-olyan ürügyet támasztva: megtartja, hogy el ne essen; hogy zavarja az a megbúvó pihe a vállán; hogy ajtót nyitva felsegítse őt a lépcsőn. Millió apró, láthatatlan indok, amikor már a lányhoz fűzte ezer meg ezer lefékezett gondolat.

Ekkor még nem is érdekelte a lányt, a férfi számára azonban már késő volt: már elkezdett hazudni neki. Hogy lehet ez? Miért e lefojtott világ őszintétlensége, a meg nem engedés?

Heteken, hónapokon át ürügyeket keresett ellene a férfi, amiket fel tud hozni saját maga számára. Hiszen mindig teljesen más típusú nők érdekelték! Szőkék, magasak, vékonyak, modellek, táncosnők: ízlése sokkal inkább a revüvilág felé húzott fantáziájában. Most pedig, tessék, itt egy hétköznapi nő: átlagos, vagy talán csúnya is, de van benne valami karakteres fűszer. Nem, nem a parfümje, azt gyakran váltogatja. Talán a mozgása az? A lépcsőházban párosával szedi a lépcsőket, és képes kislányként vágtázni. Őrület! Egy felnőtt nő, aki a lépcsőn lefelé fut és nevet, lobog utána a haja, visszanéz rá és kérdi: siet-e vele. Ok nélkül, persze. Mert jó fej.

—  „Egy nő lehet jó fej? Bizarr kijelentés, mondhatni oximoron" — dörmög mély baritonján magában, s észre sem veszi, hogy félig hangosan mondta ki a szavakat. Magányában nem veszi észre. Később ugyanígy nem veszi észre, ahogyan a nő jelenlétében is szavakat mormol hangosan: mikor mit csinál, hova tesz. A nő elengedi a füle mellett, mintha meg sem hallaná. De már figyeli. A tesz-vesz pultokon gyűlnek a rávaló akták, számlák, kifogyó tollak. — „Ezt ide helyezi, azt amoda, ez kuka lesz" — mondja, s nem is figyel kívülre. Most is épp a fejében játszik egy olyan jelenettel, amit akár a valóságban is eljátszhatna, ha merne.


Ott a lány, nagy csillogó szemével rátekint. A hátát látja, a széles vállakra simuló kötött kardigánt. Látja, s nézi. Ő nem tud egyszerre látni és nem nézni. Felfigyelt. Arra, hogy tán információt osztana meg vele. De nem, mégsem. Ezek csak üres szappanbuborék-szavak, hamar elpukkannak. A férfi csendes magányára figyelt fel. Hogy miért neki mondja, amihez tulajdonképpen semmi köze sincs. Ekkor még nem hazudott. Avagy ekkor pont nem hazudott. Most tényleg csak a papírokról volt szó, és a káoszról, ami a fejében van, igazából abban akart rendet tenni a papírok csoportosítása által.

A következő jelenetben négyszemközt voltak, ugyanott. A férfi valamit magyarázott, teljesen banális dolgot. Szerette körbejárni mondanivalóját, saját hangjával alátámasztani, kipillérezni, fontosságát megemelni, s ez által hangot adni alfahímségének. A nő tudta ezt. Másnál hagyta volna zokszó nélkül elmenni a füle mellett, azonban nála ráébredt, hogy a férfi számára mennyire fontos a hallgatóság. Fejét kissé jobbra fordította — most pont úgy nézhet ki, mint a kiskutyák, amikor valami új, váratlan és ismeretlen hangot hallanak, s próbálják megérteni —, ő ugyanígy próbálta detektorozni a férfi szándékait. Érdekelte. Nem a mondanivaló: az előadásmód. Hiszen akár egy színházi darab, első sorban foglalhatott helyet, s testközelből nézhetett egy nagy monológot. A homloka ívét nézte épp. —  " Szép " — állapította meg magában, s ösztönösen másolta a férfi mozdulatait, a tollat homlokához emelve. Érdeklődés — ezt látta volna valaki, ha épp benyit, s a téma fontossága vitathatatlan lett volna. A nő ösztönös volt és őszinte, a férfi fontoskodó, szerepében sütkérező, jól esett neki a figyelem, amit láthatólag kevésszer kap meg.


A férfi testbeszéde kezdett el először hazudni. A félig elindított, majd visszakapott kezek. Mozdulatok, amik mintha meg sem történtek volna, úgy igyekezett láthatatlanná varázsolni egy-egy elfúló gesztust egy ernyőzárással, vagy kabátgombolással. Ezt követték a szavak. Mellette hörpölte a narancsjuice-t kora reggel, hányaveti mód, s köszönés után ingadozó hangszínnel vetette oda, hogy csak épp erre járt, igen, ilyen korán, igen, egy felé megyünk. A nő nézte a száját, ahogyan a narancsos zacskó hozzáér, és a mohó kortyok útvonalát a széles nyakon lefelé. Mint egy folyondár, jutott eszébe, egy gyönyörű folyondár gyerekkorából, az uszodabéli fa törzsén hullámozva.

Hazugságok. Egyre nyilvánvalóbbak. Tagadások, amiknek egyáltalán nem kellett volna léteznie, mert saját létükkel igazolták önmagukat. Ahogyan halmozódtak, egyik napról a másikra. Az elkapott tekintetek, a megmagyarázhatatlan módon mélyülő csendek egymás jelenlétében. A visszafojtott lobogásoknak jele van, kiül a homlokokra, miképp a közös csendekből adódó még inkább elmélyülő szavak nélküli megértés is.

A férfi nyíltan hazudik, mert hazudni akar, s mert hazudnia kell, próbálja külső körülményekkel kipányvázni magabiztosságát. Egyre inkább hangot ad fontosságának otthon, kenyérkereső mivoltának, apaságának, percenként hozza fel rég zátonyra futott, erősen halódó kapcsolatát. —  „ Nem lehet " — dobol az agyában, hajtogatja magának egyre, mantrájává válik, patt-patt, pattog a pingponglabda, miközben valami vonzza a nő hajához érni, s még egyszer titokban beszívni közelről arca s nyaka illatát.


Tétova. Erősen leköti magát a körülmények alakításával, sokat morfondíroz. Olykor teljesen bezárkózik, s mint egy eszelős, kiabál a nővel, majd pár perc múlva visszakullog, hogy ugyan már, nem úgy gondolta... s különben is nagy a nyomás, gyengék az idegek, miközben majd meghal azért, hogy még egyszer a lány kezéhez érjen. Nem lehet. Nem szabad. Kopog fejben a pingponglabda.

Kitalálta, hogy indokokba kapaszkodik. Erőteljesen hangoztatja a lánynak, hogy más az esete, jelentőségteljesen felhívva a hibáit a lány testi adottságaira. Miért nem Barbie baba alkatú, hiszen neki ezek jönnek be, csakis — magyarázza, kérdés nélkül is —, önigazolásait gyártva.

Utoljára úgy látja, mintha csak a közértbe ment volna ki. Várná is, meg nem is, a lépcsőn játszik saját testsúlyával, de a lány még dolgozik, s ő nem bírja, valami borzasztóan nehéz húzza lefelé a lépcsőn, ki az épületből, el ebből az utcából minél előbb, el ebből a városrészből, valahova, ahol csend van, talán Kertvárosba, igen, oda, az jó lesz. Hiszen ott vár rá valaki, lesz meleg vacsora az asztalon, ott várja a megszokott tévé, a laptop, a gyerek, a játék. 

- Tulajdonképpen mindez gyerekjáték
 — fut végig az agyán, utolsó lökést adva gondolatainak, megiramodik, válla fölött egy gyors „szia"-t dobva még neki, csak le a lépcsőn, túl a jól ismert utcákon, minél hamarabb. Valami nagyon húzza le, valami, ami most az arcán gördül végig és fut le két csíkban egészen a folyondárívű nyakán felszívódva a pulcsijában. Majd az ajtó előtt még biztos, ami biztos, letörli — fut végig rajta utoljára egy gondolat.  

 
hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12
Az emberek a felelősséget felejtik el. Amikor belopódzunk egy másik ember gondolataiba, a szívébe (mert ez remek játék), nem gondolunk a következményekkel... mert lehetnek. Elindulhat egy folyamat, aminek kimenetelét még senki nem látja. 
Jó írás volt Anita, tetszett!

- hori -

Markovics Anita képe
Markovics Anita
Offline
Csatlakozott: 2018/05/31

Igen, ez egy szuper meglátás és észrevétel. Szeretve lenni mindenki szeretne, de általában felelőssévállalás nélkül. Idézhetem amit írtál? Köszönöm! SZép napot, szia!

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12
Persze. Kacsint

- hori -

Markovics Anita képe
Markovics Anita
Offline
Csatlakozott: 2018/05/31

Köszönöm szépen! :) 

Góth László képe
Góth László
Offline
Csatlakozott: 2012/10/01

Nehéz, felzaklató olvasmány, nagy ráismerésekkel. Néhány éve bennem hasonló ülepedett le:

http://cinke.origo-haz.hu/node/25972

 

Góth László

Markovics Anita képe
Markovics Anita
Offline
Csatlakozott: 2018/05/31

Köszönöm......

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Ohhh... mennyi igazság egy ilyen amúgy nem túl hosszú írásban! Igen, a felelősség,-  jól mondja Géza - az nem létezik sok emberben. "Felelős lettem a rózsámért"! Vagy mégsemí?? Kiváló írásod szívesen olvastam Nita Mosoly

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

Markovics Anita képe
Markovics Anita
Offline
Csatlakozott: 2018/05/31

Kösözönöm szépen kedves szavaidat, Judit! <3  Hozok majd később Kishersegeset is, ha már felelősség és rózsa :) 
Szeretettel: Nita Mosoly

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Csókok Góth László 2017/08/26 - 00:42 2017/08/26 - 00:42
Irodalom Az okos bolond toni 2017/08/25 - 09:52 2017/08/25 - 09:52
Irodalom Volt mikor... csabaiandy 2 2017/08/12 - 10:56 2017/08/25 - 07:56
Irodalom Nem történt semmi különös csabaiandy 2 2017/08/20 - 18:13 2017/08/25 - 07:54
Irodalom Egyik este (humor) Pócsa Józsefné 2017/08/25 - 07:01 2017/08/25 - 07:01
Irodalom Augusztusi csillaghullás Nagy Vendel 2017/08/24 - 18:05 2017/08/24 - 18:05
Irodalom Az elesett férfi toni 2017/08/24 - 11:59 2017/08/24 - 11:59
Irodalom Amikor a színek újra élesek toni 2017/08/23 - 00:32 2017/08/23 - 00:32
Irodalom Helene Branco: Der Hirtenknabe / A pásztorfiú toni 2017/08/22 - 10:30 2017/08/22 - 10:30
Irodalom Csak egy kis gondolat toni 2017/08/21 - 09:01 2017/08/21 - 09:01
Irodalom Egy macska végakarata Füles 2 2017/08/19 - 16:28 2017/08/20 - 18:12
Irodalom Múlt illata Új kenyér karnevál 2017/08/19 - 18:31 2017/08/19 - 18:31
Irodalom Vihar Szegeden Pócsa Józsefné 2 2017/08/12 - 12:08 2017/08/19 - 18:12
Irodalom Üdülés Vrasnán Pócsa Józsefné 2017/08/19 - 18:10 2017/08/19 - 18:10
Irodalom Ünnep Nagy Vendel 2017/08/19 - 11:54 2017/08/19 - 11:54

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Góth László Vendég Judit 2 2014/07/09 - 19:11 2014/07/11 - 20:27
Audió Góth László Altató Judit 4 2014/07/09 - 18:56 2014/07/11 - 20:26
Audió Várkonyi Judit - Boér Péter Pál Színikritika egy archív darab margójára boerpeter 8 2014/06/23 - 23:47 2014/07/01 - 18:37
Audió Várkonyi Judit - Boér Péter Pál Hallod-e Rozika Te boerpeter 6 2014/06/23 - 23:48 2014/06/25 - 18:43
Audió Várkonyi Judit - Boér Péter Pál Villanó, villamospótló villamosok boerpeter 2 2014/06/23 - 23:48 2014/06/24 - 22:46

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Idézetek, bölcsességek blue 30 2008/07/23 - 13:33 2008/10/29 - 19:56
Fórumtéma SMS-versikék blue 2 2008/09/26 - 13:04 2008/10/22 - 16:04
Fórumtéma Hangosversek tokio170 5 2008/08/14 - 11:12 2008/09/04 - 05:24

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Tumpek Anikó és Tallászné Marika - Zenés irodalmi est prayer 2014/03/20 - 07:42 2014/03/20 - 07:42
Rendezvény Jubileumi Tavaszi CINKE Fesztivál Judit 2014/03/17 - 15:16 2014/03/17 - 15:16
Rendezvény Nőnapi kiállítás megnyitó - kórus és irodalom prayer 2014/03/05 - 09:19 2014/03/05 - 09:19
Rendezvény CINKE Farsang az Origó-Házban! capek 2014/02/19 - 00:39 2014/02/19 - 00:39
Rendezvény RELL KATA kiállítás megnyitója capek 2014/02/04 - 15:55 2014/02/04 - 15:55