Etűdök - III. A boldogság előállítása

hori képe

Kényelmesen elhelyezkedett a fotelben, fejét hátradöntve a támlán, két lábát pedig szemben, az asztal szélén pihenteti. A behúzott függönyön át, ahogy áttör a fény, mintha a szoba lemondana a színeiről, és minden a fekete-fehér árnyalataiban játszana, így csak a kontrasztok, az árnyalatok érvényesülnek.

Megfigyelem a lába ujjától a feje búbjáig. Jó témát szolgáltat ebben az ekrü fényben, így óvatosan előveszem a fényképezőgépet, elkattintom, de mintha megérezné a szándékomat, felém pillant. És mintha bosszúsággal kevert meglepetés jelenne meg a tekintetében, de nem bánom, mert ettől érdekesebb a kompozíció.

- Nem ér! - szól rám, majd mégis megenyhül.

- Szeretem megörökíteni, ami tetszik. Az utókornak. Azt bizonyítja, volt valaki, akit valamiért megragadott egy pillanat.

- A fényképek nem inkább arról szólnak, amit vagy akit megjelenítenek?

- Természetesen, arról. De valami az alkotónak is jár.

Felnevet.

- Jogos - mondja.

Örülök, hogy jól érzi magát, egy kis vidámságot csempész a hétköznapjaimba. Apránként csepegtetve belém az életkedvet.

- Ricoeur remek előszót írt egy fotóművész albumához. Azt mondja, a fénykép feladata nem csak az, hogy idővel felismerjük, ki az eredeti modell rajta, hanem az is, hogy felfedezzük. De ehhez úgy kell néznünk, mintha nem ismernénk. A jó fénykép olyan, mint egy olvasnivaló szöveg. Ez a fénykép olvasata. Így számomra mindig elmesél egy történetet.

- Az én képem vajon mit mesél majd? - kérdezi magától.

Kétoldalt lefelé görbíti a száját. Ettől olyan, mintha aggodalom fogná el. Jól áll neki.

Kicserélem a CD-t. A Stabat mater után a Tenebrae responsories következik.

- Nem tudom, hogy vagy vele, de mindig az tetszik jobban, amelyiket éppen hallgatom - mondja.

- Hozzám közelebb áll a Tenebrae.

Mellé ülök, a másik fotelbe. Átteszi a lábát az ölembe.

- Meggyúrod? Szeretném!

- Persze - mondom.

Aztán hirtelen elrántja, mert először csiklandós, majd mégis erőt vesz magán. Elnyújtózik, becsukja a szemét, átadja magát a zenének. És persze a masszírozásnak. Nem akarom megtörni a hatást, így csendben maradok.

 

"Amicus meus osculi me tradidit signo:

Quem osculatus fuero, ipse est tenete eum..."

 

Néhány perc után mégis megszólal:

- Én mindig úgy gondoltam Istenre, hogy szeretnék közelebb kerülni hozzá. Bár a közelebb kerülést nem egyszerű magyarázni. De ha egyszer megtörténne az ugrás, ahogy Kierkegaard mondja, megszűnne-e a félelem, a reszketés?

- Nem értem azokat, akik önként választják, mégis félnek, reszketnek Istentől. De hogy a kérdésedre válaszoljak, akiknél megtörtént az ugrás, és egy életen át kitartanak, nem kell félniük és reszketniük. A nincs mitől félnem állapotnál pedig nincs jobb a világon.

- A szeretteinek elvesztésétől mindenki retteg - mondja.

- Szomorúak vagyunk. És ez természetes. De csak abban az esetben rettegünk, ha nem volt teljes az az élet.

- Van olyan, hogy teljes élet? Elmondhatja ezt valaki magáról?

Kissé szkeptikus a kérdés, de belátom, van alapja.

- Előfordulhat. Viszont nem feltétlenül kell tudni erről. Teljes az élet, ha úgy érezzük, hogy már mindent megtettünk. Vagy ha már nincs több tennivalónk e földön. Attól függ, melyik irányból nézzük. Wilder áldozatai például, akik alatt leszakadt a híd, eljutottak az életük egy olyan pontjára, ahonnan már csak a halál maradt. De erről mit sem tudtak.

Látom, kutat a gondolataiban.

- Ó, Wilder! Valóban.

Befejezem a masszírozást, rácsapok a combjára. Kicsit feljajdul és grimaszt vág.

- Hozok valamit inni - mondom.

Kiveszem a jeget a hűtőből, beteszem a poharakba, vodka-martinit készítek. Egyiket felé nyújtom, elveszi, belekortyol, majd a poharat az asztalra teszi, maga mellé.

- Miért van az, hogy nálad mindig békességet érzek és nyugalmat?

- Talán, mert békés vagyok és nyugodt - mondom.

- Bizonyára. De nem csak erről lehet szó.

- Akkor talán az tetszik, ami itt körülvesz. Itt minden én vagyok.

- Igen, minden összhangban van veled. A könyveid, a zenék, amiket lejátszol nekem. A tárgyaid. A cetlijeid a hűtőmágnes alatt, amik nem arról szólnak, hogy valamit ne felejts el, hanem mind valamilyen jó szöveg, amit hirtelen leírtál. Itt minden a helyén van, és mégsem. Csak pont annyira, amennyire kell, hogy az ember ne érezzen rendetlenséget. Itt azt tehetek, amit szeretnék. Beszélnem sem kell, ha épp nincs hangulatom hozzá. Akár olvashatok is, szinte bármit, ami az eszembe jut, mert a polcokon megtalálom. Bármeddig hallgathatom Bach hegedűre vagy csellóra írt darabjait, a kanapén fekve, ábrándozva, és tudom, hogy te sem unatkozol közben. Ilyenkor velem vagy, de mégsem. Mégis érzem, hogy akármelyik pillanatban képes lennél a gondolatmenetem fonalát felvenni, ha akarnám. Mintha kiszakadnék a valóságomból, ha nálad vagyok. Lelassulok és megnyugszom.

- Köszönöm szépen! Ez jólesik - mondom.

- Nemrég osztálykiránduláson voltam a gyerekekkel. Bementünk egy templomba. De előtte megkértem őket, viselkedjenek normálisan. És mit ad Isten, mintha a gyerekek megilletődtek volna, pedig máskor alig tudom leállítani őket. Talán a templom hűvöse tette a kinti hőség után. Meg az illat. A padsorok megnyikordulása. Fentről, az ablakokból beszűrődő fények. Az öregasszonyok csoszogó lépte. A térdeplők imái odabent csatornát nyitnak Istenhez. Odakint pedig az emberek a hétköznapi őrület lenyomatai, megfertőzve az anyagi szféra kikerülhetetlen valóságától. Nem volt valami híres-nevezetes templom, de a Mária szobor! A legszebb Mária arc volt, amit valaha láttam. Ott, abban a templomban, a szobrot nézve, megmozdult bennem valami. Egyben végtelen gyöngédséget, békességet is éreztem. És ekkor eszembe jutottál. Mert olyasféle nyugalom szállt rám, amit csak itt érzek... Nem tudom, hogy akarhatok-e ennél többet.

Nézem a száját, az arcát. Tekintetének tónusa mintha megváltozott volna. Hangja mintha remegni kezdene. Már ismerem annyira, hogy észrevegyem a mikrorezdüléseket is.

- Nem tudom, hogy valaha is mondtak-e ennél szebbet nekem - válaszolom.

Mellé állok, lehajolok hozzá, megcsókolom a feje búbján, óvatosan a karjaimba veszem, hogy átvigyem a hálószobába.

Biztonságból átöleli a nyakam.

- Hé! Nehogy leejts! - figyelmeztet nevetve.

- Nyugodj meg! Vigyázok rád.

 

----------------------------

Horváth Géza

Pécs, 2018. július 12.

 

(V.3)

 

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Szabolcska Mihály: A merre a Tisza folyik / Wo die Theiß fließt toni 2020/09/05 - 08:18 2020/09/05 - 08:18
Irodalom Az én erdöm toni 2020/08/29 - 08:57 2020/08/29 - 08:57
Irodalom Feleki Sándor: Búcsúzáskor / Beim Abschied toni 2020/08/22 - 09:30 2020/08/22 - 09:30
Irodalom Lipcsey Ádám: Hangulat / Stimmung toni 2 2020/08/01 - 09:13 2020/08/15 - 08:32
Irodalom Kozma Andor: A vén dalnok / Der alte Sänger toni 2 2020/07/18 - 00:14 2020/08/15 - 08:30
Irodalom Pósa Lajos: Az én aggódó anyámnak / Zu meiner besorgten Mutter toni 2020/08/15 - 08:16 2020/08/15 - 08:16
Irodalom Lángsír Góth László 2020/08/14 - 20:57 2020/08/14 - 20:57
Irodalom Kicsit Komoly Kuplé (dalszöveg) Góth László 2020/08/14 - 09:49 2020/08/14 - 09:49
Irodalom Rejtem egyszerűen 2020/08/12 - 22:31 2020/08/12 - 22:31
Irodalom Emlékmás Góth László 1 2020/08/02 - 21:57 2020/08/12 - 22:26
Irodalom Az idő Góth László 1 2020/08/02 - 22:02 2020/08/12 - 22:22
Irodalom Mennydörög egyszerűen 1 2020/08/05 - 13:49 2020/08/12 - 22:20
Irodalom Ismeretlen szerző: Mosolygó édes gyermekarcok / Lächelnde süße Kindergesichter toni 2020/08/08 - 08:37 2020/08/08 - 08:37
Irodalom Friedrich Wilhelm Nietzsche: Das Sprichwort spricht / A közmondás mondj toni 2020/07/25 - 09:29 2020/07/25 - 09:29
Irodalom Ars Antipoetica Góth László 2020/07/15 - 21:53 2020/07/15 - 21:53

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Abody Rita: Biciklis és egyéb angyalok ambrusa 2018/12/31 - 11:18 2018/12/31 - 11:18
Audió Nádas Péter: Hazug, csaló ambrusa 2018/12/30 - 23:42 2018/12/30 - 23:42
Audió Tóth Kriszta: Magyar szusi ambrusa 2018/12/30 - 23:38 2018/12/30 - 23:38
Audió Müller Péter: Szeretetről, szerelemről, szeretkezésről (részletek) ambrusa 2018/12/30 - 23:29 2018/12/30 - 23:29
Audió Grecsó Krisztián: Össze kéne szedni ambrusa 2018/12/30 - 19:05 2018/12/30 - 19:05

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Meghívó Balázsné Gyöngyi 2016/01/07 - 18:39 2016/01/07 - 18:39
Fórumtéma Meghívó kötetbemutatóra Emeraude 3 2015/12/14 - 12:27 2015/12/14 - 19:23
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 2015 prayer 9 2015/07/04 - 19:22 2015/11/22 - 16:10
Fórumtéma Juhász Magda költő prayer 1 2015/10/30 - 12:19 2015/10/30 - 22:54
Fórumtéma Muzsikál az erdő...György Viktória Klára Taygeta 1 2015/09/27 - 23:06 2015/10/25 - 12:43
Fórumtéma Fiatal Költők Találkozója Emeraude 5 2015/09/29 - 16:38 2015/10/04 - 14:30
Fórumtéma Kérdőív a magánkönyvkiadásról Emeraude 2015/09/21 - 13:57 2015/09/21 - 13:57
Fórumtéma Amatőr versírók versenye prayer 44 2015/05/25 - 10:34 2015/06/08 - 11:13
Fórumtéma Meseíró pályázat Emeraude 2 2015/05/02 - 12:55 2015/05/26 - 21:05
Fórumtéma Az Élet Rózsái c. kötet versei, meghívó bemutató estre Farkas Diána 2015/03/07 - 19:53 2015/03/07 - 19:53

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Gátfalvi Dani Mária kiállítás megnyitója capek 2019/01/03 - 18:40 2019/01/16 - 21:37
Rendezvény Dallamok útján... capek 2018/11/24 - 18:00 2018/11/13 - 13:44
Rendezvény Mediterrán ősz CINKEFészEKFeszt capek 2018/10/18 - 15:00 2018/10/18 - 06:20
Rendezvény CINKE irodalmi-közéleti délután capek 2018/10/11 - 15:30 2018/10/11 - 15:53
Rendezvény Kertvárosi rpogram capek 2018/10/07 - 09:00 2018/10/03 - 14:27