Az idős házaspár

Ott valahol Bácskában
egy szegényes kis házban,
szótlan egymás mellett ülnek
benn a hideg konyhában.

Egy tuskón ül az ember
amit szét kellene vágni,
be kellene most gyújtani
nincs itt már kire várni.

Tegnap belevágta a fejszét
most nem tudja kivenni,
de amíg benn a tűz nem ég
nem tud a boltba elmenni.

Anyóka főzné az ebédet
de nincs már egy szem sója,
és most csak szomorúan néz
a tuskón ülő szótlan apóra.

Abból az izmos emberből
micsoda kis emberke lett,
igaz ő sem maradt meg az
akit a férje feleségül vett.

Most azonban ma reggel
az a legnagyobb probléma,
hogy lesz ebből a tuskóból
a konyhában tüzelő aprófa.

Most mintha valaki kopogott volna
a két megviselt arc mosolyra derül,
egy pillanat alatt elfelednek mindent
minden gondjuk a feledésbe merül.

Az elveszettnek hitt fiuk ma hazatért
végre megtalálta a hazavezető utat,
meghallgatta őket a mindenható Isten
és teljesítette mindennapi imájukat.

Bízzunk a jövőben, bízzunk emberben
bízzunk a jóban, bízzunk magunkban,
bízzunk a holnapban, a felebarátunkban
de legjobban bízzunk a mindenhatóban.

Mucsi Antal-Tóni                 2011 Január 06