Magdolna lángoló szívéhez kap

Markovics Anita képe

Déli kisváros, vastag homok mindenütt, az épületek lába alatt, a járdákon. A betonutak régiek, a gyér fogalom miatt mégsincsenek túlkoptatva. A homok beléjük mar, ide-oda táncolva húz maga után félköröket, majd gazdátlanul a betonon hagyja azokat. Úgy maradnak.
 
Távolabb egy-egy biciklis halad kényelmes mód, régi Csepel bringák, váltó nélküliek, rozsdásak, ütött-kopottak, elöl-hátul kosárral felszerelve. Láthatólag boltba járáshoz használják, élelem szállítására. Már van modern Spar, de a körülötte fekvő park és az azon túli világ legalább ötven, hatvan évet ugrik vissza az időben. 
 
Ezek az illatok gyerekkorom illatai. A kátrányos út forró, nyári levegőtől hólyagos, ilyet utoljára a nyolcvanas években láttam, faluhelyen. Különös részletek maradnak meg a gyerekkorból, amiket most előhoz a házak tövében bujkáló kukacvirág. Hirtelen leszek gyerek, érzem apró ujjaim között a fekete magokat, amiket a régi házunk tövébe vetettem, a víz csíkjait látom, ahogyan öntözés után a forró porban sötétbarnán kanyarog. 
 
Ez a város a gyerekkorom is lehetne. Nagy, zöld, foltokban rozsdás kapuk és vaskos befalazott téglakerítések zárják el a belső udvarokat a kíváncsi szemek elől, ez mutatja, hogy befelé élő népek lakják a helyet. Talán csak ennyi a különbség, felénk a szélesvirágú, cirádás vaskapuk tág teret engedtek az utcanép és a szomszédos lakók kíváncsiságának.
 
Fél kettő. Forró délután. Nem tudom, meddig megyünk, először járok itt. Az utcák tágasak, kényelmesek, mindenütt megfoghatatlan béke és öregség illata árad.
 
Tömör vaskapu enged utat, hogy magába fogadja a társaságot, akikkel jöttem. Ők itt láthatólag otthon vannak. Nekem újak az arányok, ismerősek a formák: az udvar méretei, a kerekes kút, a tornácig felvezető kövek. Jobbra rózsák, halvány rózsaszín szirmuk duzzadtan kínálja illatát - ebből a török időkre asszociálok.
 
A fehérre meszelt gang oszlopai mögött a már jól ismert zöld színű, vaskos ajtó meglep: újabb vár mögötte. Eszembe jut a régi házunk: ugyanilyen dupla ajtó zárta el nyáron a hőségtől, télvíz idején pedig a hidegtől a bentieket. Senki sem látja, amikor megsimogatom a belső, sötétbarnára mázolt ajtót. Tisztelgés ez az ősök előtt, s bár sajátjaimra gondolok, valahol mégis rokonságot érzek azokkal a titokzatos, rég halott emberekkel, akik megépítették ezt a ma százötven éves házat. 
 
Meglepően hűvös levegő csap arcon. Antik, három szárnyas diófa piperetükör fogad belépés után, a szobában elszórva a hozzá tartozó vaskos bútorok. A falon szentképek, Magdolna lángoló szívéhez nyúl. Nem csalt meg ösztönöm most sem: a falakon törökkort idéző tányérok, csuprok, dísztárgyak mindenütt. 
 
Kérdő pillantást vetek a házigazdámra, tudta-e, de nem ért, régi ócskaság mind, ne is foglalkozzak vele, válaszolja. Nem ért. Elszórva még észreveszek egy-két magyar és délszláv motívumot még. A nyíló ajtókkal megcsap a kinti falon füzérben száradó paprika illata. Gyerekkoromban mennyit fűztem ezeket nagyanyámmal! Ujjaim között érzem a hatalmas zsákvarró tűt, a paprikák édes vagy csípös levét, ahogyan a tű nyomán a húsból kiszalad. 
 
Háttal áll a naplementének, úgy beszél hozzám, keresztbe a társaságon. Furcsa is, hogy itt mindenki keresztbe beszélget, három-négy beszélgetés fonala ér középen össze. A "pasim" a rózsák alatt ül némán úgy figyel minket sörrel a kézben. Csak most derül ki, hogy ő a pasim, senkinek sem tűnt fel eddig, néznek meglepetten. Valahogy nekem sem. Akarta a fene, félreértés az egész, ami tovább gombolyodott, mert tovább akarta gombolyítani, mások is azt akarták és tulajdonképpen... vagyunk egymás mellett. Én vagyok a dísztányér a falon, amit mindenki néz, konstatál hogy a házhoz tartozik, de ennyi, semmi köze nincs a házhoz, csak hogy ott találták valami török kori ásatáson helyben. 
 
Szóval akit a pasimnak mondanak mások, néz, nézi sörtől bódultan ezeket a beszélgetésfonalakat, legfőkébb a miénket. Nézi, ahogyan az a másik néz rám. Vastag szemöldöke alatt fenyegető viharfelhők gyűlnek, de látom az arcán, hogy a barátja, csak nem lesz ebből baj, különben is megegyeztek tudtomon kívül, hogy a török tányér -nevezetesen én- a háztulajdonosé, bármi lesz. 
 
Pedig baljós a naplemente, egyáltalán nem is akar megmozdulni már jóideje, a háta mögött áll és úgy süt, már mióta nézem. Már mióta beszél nekem. A hangsúly, amivel kimondja a szavakat, áttöri, majd lassan megakasztja a másik három beszélgetést. Szép lassan már mindenki minket figyel, vagy a pasimat, hogy mi lesz ebből. Jobb híján erősebben szorítja a sörét, és belebámul, majd lehajtja a melegedő utolsó kortyokat. Felpattan, átvág a társaság közepén, épp ott, ahol most a beszélgetés fonala egy pontban felém gyűrűzik a másiktól. 
 
Mire visszatér, a jelenet ugyanott tart, a hangsúlyban van a jelentés, aztán ez a jelentés átkerül a szavakba is, mert mondja csak, mondja, hogy ez a lány ez különleges, mennyire csodál az első perctől fogva és hogy más vagyok, mint a többi. Mindenki dermedten áll, a vörös nap mozdulatlanul tűz, süti a hátát. Hiába próbálom egy mosollyal oldani a feszültséget, és hogy túl sok volt a sör, amit ivott. Leteszi az asztal közepére. 
 
Hirtelen ötlettől vezérelve megindul felém, mellém áll, átkarol, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, úgy folytatja - s valóban, én is úgy érzem, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. Bal kezemmel ösztönösen simogatom, majd fogom meg a kezét. Percekkel később jövök erre rá, hogy mit tettem, észre sem vettem, persze mindenki más észrevette. Rólam beszél nekik, de nincs velem, aztán már csak nekem beszél. 
 
Szemem sarkából látom, ahogyan Nap hirtelen indul el az égen, a vaskos kerítés egyre magasabb árnyékot húz, ami alatt a széken ülő pasim már nem is látszik, a többieknek a derekáig ér, majd a könyökéig, a válláig. Lassan eltűnnek, és nem tudom, a lemenő nap árnyékában, vagy a szavak nyomán, amiket hozzám intéz már. Közel vagyunk, de hát mi mindig is közel voltunk, csak ez nem látszódott. Nagy barna szemek találkoznak nagy barna szemekkel, dióbarna a dióbarnával. Váratlanul puszit nyom az arcomra, egy másik követi a homlokomon. 
 
Megrettenek, mert a társaságnak ez végképp sok. A pasim lemondó tekintete körbejár, keresett magának egy darazsat, amit bólogatva követhet, mintha semmit sem látott volna. Végül mégis helyeslőn, de fájón biccent bele a sörbe, hogy igen, ők tényleg mennyire hasonlítanak, és valahol mindig is látta, csak nem akarta elhinni ezt. 
 
Magdolna lángoló szívéhez kap. Bent a kép - vagy kint a lány? Mindkettő. 
 
- Magdolna a másik keresztnevem, tudtad? 
 
Persze nem tudta. Már egy szót sem szól, csak néz közeli, meleg, dióbarna fénnyel szemeiben. A háta mögött egy utolsót lobban az ég. A társaság oszlóban, a homok illata marad meg egyedül, ahogyan a sötétben remeg. 
 
Nem emlékszem arra, hogyan került le a vállamról a keze.

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Irodalom Tükör tisztán ablakomból karnevál 2017/03/07 - 09:38 2017/03/07 - 09:38
Irodalom Nagy Vendel Elhagyott a kedves Nagy Vendel 2016/05/28 - 09:50 2016/05/28 - 09:50
Irodalom Privát angyal Nagy Vendel 2017/12/23 - 17:50 2017/12/23 - 17:50
Irodalom Erdélyi József:  Örök élet / Ewiges leben toni 2016/10/26 - 08:03 2016/10/26 - 08:03
Irodalom Nagy Vendel Susognak az őszi fák. Nagy Vendel 2015/10/24 - 16:42 2015/10/24 - 16:42
Irodalom Tóht Kálmán: Édesanyám / Meine Mutter toni 2020/04/04 - 11:50 2020/04/04 - 11:50
Irodalom Versek a gyerekkoromról 22 Fordulópont az életemben toni 2017/04/05 - 23:38 2017/04/05 - 23:38
Irodalom Állásinterjú siktár éva 2016/06/26 - 15:45 2016/06/26 - 15:45
Irodalom Egy kis szójáték toni 2017/10/15 - 09:37 2017/10/15 - 09:37
Irodalom Szappanbuborékok és barátok toni 2017/04/27 - 11:03 2017/04/27 - 11:03
Irodalom Iván Ildikó: Egy régi ház udvarán / Im Hof eines alten Haus toni 2017/12/15 - 11:08 2017/12/15 - 11:08
Irodalom Versek a gyerekkoromról 67 Egy este Usterban toni 2017/05/25 - 09:38 2017/05/25 - 09:38
Irodalom Az ember küzdelme a széllel II. toni 2016/09/06 - 18:00 2016/09/06 - 18:00
Irodalom Herczeg János: Aratás / Die Ernte toni 2018/02/17 - 16:40 2018/02/17 - 16:40
Irodalom Miért? karnevál 2017/01/22 - 15:58 2017/01/22 - 15:58

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Audió Asimov, Isaac: Az üzenet ambrusa 2018/09/06 - 22:20 2018/09/06 - 22:20
Audió Magyar Népmesék: The Thing (filmes köntösben) ambrusa 2018/12/05 - 12:29 2018/12/05 - 12:29
Audió Másvilág. Kandrács Róza 2013/09/27 - 14:18 2013/09/27 - 14:18
Audió Lénárd József - A kezek hatalma prayer 2008/10/21 - 07:52 2008/10/21 - 07:52
Audió skorpio - Meditáco 4 skorpio 2008/10/22 - 11:27 2008/10/22 - 11:27

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Fórumtéma Minden, ami RÁDIÓ prayer 2012/04/12 - 14:57 2012/04/12 - 14:57
Fórumtéma CINKE portál felhasználói szabályzat prayer 2010/02/23 - 22:55 2010/02/23 - 22:55
Fórumtéma Shakespeare-Arany János Hamlet monológ skorpio 2012/12/02 - 17:36 2012/12/02 - 17:36
Fórumtéma Hajnali szerelem... Taygeta 2012/11/28 - 13:51 2012/11/28 - 13:51
Fórumtéma Legjobbnak ítélt képzőművészeti alkotások prayer 2010/02/27 - 21:08 2010/02/27 - 21:08
Fórumtéma A holnap asztalánál... Taygeta 2012/09/03 - 23:55 2012/09/03 - 23:55
Fórumtéma Casanova őszintesége skorpio 2013/02/24 - 22:16 2013/02/24 - 22:16
Fórumtéma Felhívás - kérés - együttműködés prayer 2012/11/12 - 22:41 2012/11/12 - 22:41
Fórumtéma Kováts Péter_skorpio Disszonancia skorpio 2012/12/03 - 21:08 2012/12/03 - 21:08
Fórumtéma Legjobb fotók prayer 2010/03/08 - 08:40 2010/03/08 - 08:40

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Rendezvény Ünnepély, Antológia, és kiállítás megnyitó prayer 2010/12/11 - 10:13 2010/12/11 - 10:13
Rendezvény Gombor József képzőművész kiállítása prayer 2013/05/25 - 05:34 2013/05/25 - 05:34
Rendezvény "Politizálhatok kissé...?" Bajusz József szerzői estje capek 2015/04/23 - 14:52 2015/04/23 - 14:52
Rendezvény Civil Hétvége capek 2018/03/09 - 17:00 2018/03/09 - 10:45
Rendezvény Kerámia kiállítás az Origó-Házban! prayer 2009/08/03 - 09:04 2009/08/03 - 09:04