Magdolna lángoló szívéhez kap

Markovics Anita képe

Déli kisváros, vastag homok mindenütt, az épületek lába alatt, a járdákon. A betonutak régiek, a gyér fogalom miatt mégsincsenek túlkoptatva. A homok beléjük mar, ide-oda táncolva húz maga után félköröket, majd gazdátlanul a betonon hagyja azokat. Úgy maradnak.
 
Távolabb egy-egy biciklis halad kényelmes mód, régi Csepel bringák, váltó nélküliek, rozsdásak, ütött-kopottak, elöl-hátul kosárral felszerelve. Láthatólag boltba járáshoz használják, élelem szállítására. Már van modern Spar, de a körülötte fekvő park és az azon túli világ legalább ötven, hatvan évet ugrik vissza az időben. 
 
Ezek az illatok gyerekkorom illatai. A kátrányos út forró, nyári levegőtől hólyagos, ilyet utoljára a nyolcvanas években láttam, faluhelyen. Különös részletek maradnak meg a gyerekkorból, amiket most előhoz a házak tövében bujkáló kukacvirág. Hirtelen leszek gyerek, érzem apró ujjaim között a fekete magokat, amiket a régi házunk tövébe vetettem, a víz csíkjait látom, ahogyan öntözés után a forró porban sötétbarnán kanyarog. 
 
Ez a város a gyerekkorom is lehetne. Nagy, zöld, foltokban rozsdás kapuk és vaskos befalazott téglakerítések zárják el a belső udvarokat a kíváncsi szemek elől, ez mutatja, hogy befelé élő népek lakják a helyet. Talán csak ennyi a különbség, felénk a szélesvirágú, cirádás vaskapuk tág teret engedtek az utcanép és a szomszédos lakók kíváncsiságának.
 
Fél kettő. Forró délután. Nem tudom, meddig megyünk, először járok itt. Az utcák tágasak, kényelmesek, mindenütt megfoghatatlan béke és öregség illata árad.
 
Tömör vaskapu enged utat, hogy magába fogadja a társaságot, akikkel jöttem. Ők itt láthatólag otthon vannak. Nekem újak az arányok, ismerősek a formák: az udvar méretei, a kerekes kút, a tornácig felvezető kövek. Jobbra rózsák, halvány rózsaszín szirmuk duzzadtan kínálja illatát - ebből a török időkre asszociálok.
 
A fehérre meszelt gang oszlopai mögött a már jól ismert zöld színű, vaskos ajtó meglep: újabb vár mögötte. Eszembe jut a régi házunk: ugyanilyen dupla ajtó zárta el nyáron a hőségtől, télvíz idején pedig a hidegtől a bentieket. Senki sem látja, amikor megsimogatom a belső, sötétbarnára mázolt ajtót. Tisztelgés ez az ősök előtt, s bár sajátjaimra gondolok, valahol mégis rokonságot érzek azokkal a titokzatos, rég halott emberekkel, akik megépítették ezt a ma százötven éves házat. 
 
Meglepően hűvös levegő csap arcon. Antik, három szárnyas diófa piperetükör fogad belépés után, a szobában elszórva a hozzá tartozó vaskos bútorok. A falon szentképek, Magdolna lángoló szívéhez nyúl. Nem csalt meg ösztönöm most sem: a falakon törökkort idéző tányérok, csuprok, dísztárgyak mindenütt. 
 
Kérdő pillantást vetek a házigazdámra, tudta-e, de nem ért, régi ócskaság mind, ne is foglalkozzak vele, válaszolja. Nem ért. Elszórva még észreveszek egy-két magyar és délszláv motívumot még. A nyíló ajtókkal megcsap a kinti falon füzérben száradó paprika illata. Gyerekkoromban mennyit fűztem ezeket nagyanyámmal! Ujjaim között érzem a hatalmas zsákvarró tűt, a paprikák édes vagy csípös levét, ahogyan a tű nyomán a húsból kiszalad. 
 
Háttal áll a naplementének, úgy beszél hozzám, keresztbe a társaságon. Furcsa is, hogy itt mindenki keresztbe beszélget, három-négy beszélgetés fonala ér középen össze. A "pasim" a rózsák alatt ül némán úgy figyel minket sörrel a kézben. Csak most derül ki, hogy ő a pasim, senkinek sem tűnt fel eddig, néznek meglepetten. Valahogy nekem sem. Akarta a fene, félreértés az egész, ami tovább gombolyodott, mert tovább akarta gombolyítani, mások is azt akarták és tulajdonképpen... vagyunk egymás mellett. Én vagyok a dísztányér a falon, amit mindenki néz, konstatál hogy a házhoz tartozik, de ennyi, semmi köze nincs a házhoz, csak hogy ott találták valami török kori ásatáson helyben. 
 
Szóval akit a pasimnak mondanak mások, néz, nézi sörtől bódultan ezeket a beszélgetésfonalakat, legfőkébb a miénket. Nézi, ahogyan az a másik néz rám. Vastag szemöldöke alatt fenyegető viharfelhők gyűlnek, de látom az arcán, hogy a barátja, csak nem lesz ebből baj, különben is megegyeztek tudtomon kívül, hogy a török tányér -nevezetesen én- a háztulajdonosé, bármi lesz. 
 
Pedig baljós a naplemente, egyáltalán nem is akar megmozdulni már jóideje, a háta mögött áll és úgy süt, már mióta nézem. Már mióta beszél nekem. A hangsúly, amivel kimondja a szavakat, áttöri, majd lassan megakasztja a másik három beszélgetést. Szép lassan már mindenki minket figyel, vagy a pasimat, hogy mi lesz ebből. Jobb híján erősebben szorítja a sörét, és belebámul, majd lehajtja a melegedő utolsó kortyokat. Felpattan, átvág a társaság közepén, épp ott, ahol most a beszélgetés fonala egy pontban felém gyűrűzik a másiktól. 
 
Mire visszatér, a jelenet ugyanott tart, a hangsúlyban van a jelentés, aztán ez a jelentés átkerül a szavakba is, mert mondja csak, mondja, hogy ez a lány ez különleges, mennyire csodál az első perctől fogva és hogy más vagyok, mint a többi. Mindenki dermedten áll, a vörös nap mozdulatlanul tűz, süti a hátát. Hiába próbálom egy mosollyal oldani a feszültséget, és hogy túl sok volt a sör, amit ivott. Leteszi az asztal közepére. 
 
Hirtelen ötlettől vezérelve megindul felém, mellém áll, átkarol, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, úgy folytatja - s valóban, én is úgy érzem, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. Bal kezemmel ösztönösen simogatom, majd fogom meg a kezét. Percekkel később jövök erre rá, hogy mit tettem, észre sem vettem, persze mindenki más észrevette. Rólam beszél nekik, de nincs velem, aztán már csak nekem beszél. 
 
Szemem sarkából látom, ahogyan Nap hirtelen indul el az égen, a vaskos kerítés egyre magasabb árnyékot húz, ami alatt a széken ülő pasim már nem is látszik, a többieknek a derekáig ér, majd a könyökéig, a válláig. Lassan eltűnnek, és nem tudom, a lemenő nap árnyékában, vagy a szavak nyomán, amiket hozzám intéz már. Közel vagyunk, de hát mi mindig is közel voltunk, csak ez nem látszódott. Nagy barna szemek találkoznak nagy barna szemekkel, dióbarna a dióbarnával. Váratlanul puszit nyom az arcomra, egy másik követi a homlokomon. 
 
Megrettenek, mert a társaságnak ez végképp sok. A pasim lemondó tekintete körbejár, keresett magának egy darazsat, amit bólogatva követhet, mintha semmit sem látott volna. Végül mégis helyeslőn, de fájón biccent bele a sörbe, hogy igen, ők tényleg mennyire hasonlítanak, és valahol mindig is látta, csak nem akarta elhinni ezt. 
 
Magdolna lángoló szívéhez kap. Bent a kép - vagy kint a lány? Mindkettő. 
 
- Magdolna a másik keresztnevem, tudtad? 
 
Persze nem tudta. Már egy szót sem szól, csak néz közeli, meleg, dióbarna fénnyel szemeiben. A háta mögött egy utolsót lobban az ég. A társaság oszlóban, a homok illata marad meg egyedül, ahogyan a sötétben remeg. 
 
Nem emlékszem arra, hogyan került le a vállamról a keze.

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Hogyan is fejezzem ki? Lyza 4 2008/07/20 - 08:36 2008/07/20 - 20:19
Irodalom Aratás előtt erda 6 2008/07/19 - 23:02 2008/07/20 - 23:33
Irodalom Vágyköntös blue 8 2008/07/20 - 19:41 2008/07/21 - 09:54
Irodalom Mennyit érsz nekem? Lyza 6 2008/07/20 - 06:17 2008/07/21 - 21:38
Irodalom Életem Lyza 4 2008/07/20 - 06:15 2008/07/21 - 21:41
Irodalom Mint megbúvó Lyza 2 2008/07/21 - 21:35 2008/07/21 - 21:49
Irodalom Van kiért... blue 8 2008/07/21 - 10:20 2008/07/22 - 06:52
Irodalom Valamit kellene... blue 6 2008/07/22 - 12:51 2008/07/22 - 13:38
Irodalom Erdő mélyén ki talál? Kerekesné Varga... 7 2008/07/21 - 06:58 2008/07/22 - 13:43
Irodalom Ha újra kezdeném blue 10 2008/07/23 - 06:40 2008/07/23 - 12:56
Irodalom Igazságtétel Sztolár Miklós 4 2008/07/22 - 23:46 2008/07/23 - 15:05
Irodalom Nyárfavirágok András 6 2008/07/22 - 13:05 2008/07/23 - 15:46
Irodalom Alisca Kerekesné Varga... 6 2008/07/23 - 07:47 2008/07/23 - 18:13
Irodalom Hiánytalanul Mülléder Mária 8 2008/07/22 - 13:08 2008/07/23 - 22:27
Irodalom Varázslat agnes 4 2008/07/24 - 10:44 2008/07/24 - 14:30

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Karinthy Frigyes Előszó Petz Teri 1 2008/07/20 - 18:56 2008/07/20 - 19:35
Audió Szemendei Ágnes - A kő varázslata agnes 1 2008/07/29 - 08:39 2008/08/01 - 07:00
Audió Credo Verséneklő Együttes - (Bodnár Éva verse) - Szülőföld erda 14 2008/07/21 - 00:08 2008/08/01 - 14:31
Audió Standovár Ágota - Jónás Tamás: A tiszteletről Standovár Ágota 3 2008/07/30 - 15:03 2008/08/02 - 15:37
Audió Kováts Péter>skorpio - Mikor már skorpio 2008/08/09 - 15:22 2008/08/09 - 15:22

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Hangosversek tokio170 5 2008/08/14 - 11:12 2008/09/04 - 05:24
Fórumtéma SMS-versikék blue 2 2008/09/26 - 13:04 2008/10/22 - 16:04
Fórumtéma Idézetek, bölcsességek blue 30 2008/07/23 - 13:33 2008/10/29 - 19:56
Fórumtéma Vers tamiska 2008/11/02 - 10:19 2008/11/02 - 10:19
Fórumtéma Helyesírás blue 2 2008/07/21 - 07:06 2008/11/11 - 18:11
Fórumtéma ANTOLÓGIA szerzői lemondó nyilatkozatok Anonymous 35 2008/10/27 - 13:12 2008/11/15 - 18:56
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 2008. vázlat (javítható november 15-e 24 óráig) prayer 39 2008/11/10 - 19:43 2008/11/16 - 00:55
Fórumtéma gubanc versei (kommentek nélkül) prayer 82 2009/02/12 - 11:01 2009/02/23 - 15:18
Fórumtéma 2009 Radnóti év femis 22 2009/01/24 - 10:12 2009/02/27 - 14:42
Fórumtéma Világválság - Országcsőd prayer 32 2009/03/06 - 23:21 2009/03/27 - 09:23

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Kiállítás és irodalom prayer 2008/07/13 - 08:50 2008/07/13 - 08:50
Rendezvény Emlékeztető prayer 2008/07/18 - 19:27 2008/07/18 - 19:27
Rendezvény Író-olvasótalálkozó prayer 2008/07/22 - 20:33 2008/07/22 - 20:33
Rendezvény Greenpeace, irodalom, festészet prayer 2008/07/28 - 22:19 2008/07/28 - 22:19
Rendezvény CINKE program - 2010Pécs projekt prayer 2008/07/31 - 22:47 2008/07/31 - 22:47