Mendegél, mendegél őzike,

még bele nem ütközik egy kőbe,

amibe az első lábait jól beütötte,

így tovább menni nem tudott szegényke.

Mégis volt egy reménye,

hogy majd arra sétál öreg néne,

aki őt nagyon szerette.

szinte már házi kedvencének hitte.

Észre is vette, hogy ott sírdogál az ő kedvence.

Mi baj szép Gizike? Ezt kérdezi tőle:

még lábait nézegette,

végül a hátára vette

s haza vitte.

Otthon gyógyítgatja, ápolgatja

így nagyon a szívebe zárja,

hogy útjára majd nehezen bocsátja,

azért, mert ő lett a hűséges barátja,

mint más embernek a kutyája.

Sajnos eljött annak a pillanatnak órája,

mikor teljesen meggyógyult az állatka,

hogy már nincs más hátra,

csak, hogy szabad útjára bocsátja.

Ez a szívének a legnagyobb fájdalma,

de az öreg néne jól tudja,

hogy barátja vágyik a szabadságra,

így engedi őt útjára.

Majd látogass meg nemsokára!

Így lett a mesének vége.

Ez volt hát öreg néne legújabb meséje,

remélem összes gyerek és felnőtt megszerette.

2018. október 17.,

Deme Mónika